Ahogy felülsz a Cannon Streetnél a Southeastern vasútvonal egyik vonatára és a szerelvény elhagyja előbb a London Bridge-et, majd Greenwicht, már sejted, hogy - ahogyan a legtöbb városnak, úgy - Londonnak is két arca van: az egyik, amit az útikönyvek mutogatnak és egy másik, amit főleg csak az ott élők ismernek. Amikor Abbey Woodnál leszállsz, akkor a sejtésből bizonyosság lesz.
Amióta megnéztem
Kubrick Mechanikus narancsát, azóta el akarok menni Thamesmeadbe. A
Misfits pedig rátett még egy lapáttal, szóval amikor legutóbb Londonban jártam, fogtam a batyum és bevállaltam a negyven perces vonatozást. London méreteiről egyébként elég szemléletesen mesél a tény, hogy a negyven perces utazás után még mindig a
4-es (tömegközlekedési) zónában voltam.
Az angol pedig nem is olyan okos, mint hinnénk -- másképp nem tudom, hogyan fordulhatott elő, hogy egy Thamesmeadhez hasonlóan halott ötletet nem csak kigondoltak, de meg is szültek.
Nem azért mentem vonattal, mert vonatozni támadt kedvem. Azért mentem vonattal, mert Thamesmead olyannyira el van vágva London szívétől, hogy máshogy oda sem lehet jutni. Az délkelet-londoni, 1960-as években "felhúzott", mintegy 50000 embernek otthont adó, ám mindössze négy négyzetkilométeren elterülő Thamesmead a városrendezés gonosz tréfája -- London Avasa. Négy nézetkilométernyi beton, aminek a hangulatát csak fekete-fehér képek képesek tisztességesen visszaadni, ahol a park fái szó szerint hozzáfakulnak a panelokhoz.
A terület közepén terpeszkedő Southmere Lake négy partjából három beton, a vízen úszó fehér hattyúk és sötétszürke kacsák pedig még egy lapáttal rátesznek a monokróm ürességre. A negyedik part egy park -- szabadon tartott lovak bámulják az arra merészkedőket, a háttérben pedig autópálya, szélkerekek, óriásdaru... és még több beton, meg acél.
Ha valaki esetleg azt hinné, hogy a filmek túloznak -- nem, nem túloznak. Sem akkor, amikor bemutatják a panel-rengeteg iszonyatos sivárságát, sem pedig akkor, amikor az ingerszegény környezetben felnövő fiatalságot jelenítik meg. Másképpen miért is lenne a tóparton elterpeszkedő Southmere Boating Centre minden fala kitapétázva drogokat tiltó táblákkal?
Ez az a hely, ahol még az alacsonyan álló nap is csak valami kékeszöld derengést tud előcsalogatni a tóból, ha pedig - mint én - egy felhős, nyirkos és nyomott napon jársz ott, akkor ez a maximum, amit Thamesmead adhat neked. Meg persze ha - mint én - rajongsz az indusztriálért, akkor az élményt, hogy "
been there, seen that".
Ide teszem fel folyamatosan a képeket, van még egy pár, ha érdekel.
