Először a viccesebbet mondom: hallgattam valamelyik nap
az NSB-t és valami elmebeteg elektro-mix szólt, mindegy, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy egy olyan trekk is belekerült, ami mintha végig azért sikított volna, hogy vokál legyen rajta, mégpedig - na most nem röhögni -
Wolf Kati "What About My Dreams"-e,
szarrá-széjjelvokóderezve. Amúgy is mocskosul ütött a trekk, de ezzel a vokállal az év zeneszáma lett volna, legalábbis nálam.
(Sajnos még a mix nevét sem jegyeztem meg, szóval playlistem sincs hozzá, tehát fogalmam sincs, mi lehetett a trekk.
What a pity.)
Másik: pakoltam a londoni triphez és a szekrényből a szó legszorosabb értelmében a fejemre esett egy 2003-as Tilos mixeket tartalmazó CD, rajta olyan klasszkusokkal, mint Havoc "In the Mix"-e, Lektron "Breakorient"-je, Neuro "Acidfunkmix"-e (ezeket
lásd itt), vagy épp Ludmilla "Deep Art of New Breaks"-e (ehhez már tán link sincs). No, ezek azonnal felkúsztak a telefonra, oldschool ereszdelahajam elektromosság, nincs is annál jobb.
Ma reggel, a nyákos-álmos hétfőben gyalogoltam, a "Deep Art..." forgott, amikor hirtelen tarkón
bavágott a Terminalhead "Weekend Warriors" című trekkjének "John Digweed's Bedrock mix"-e -- és ez akkora adrenalinpumpa volt (főleg a felhúzás ott a harmadik percnél), hogy muszáj továbbadnom. Úgyhogy az van a tovább után.
Tovább...
