Filed under: reform

MKE kontra kommunikáció

Amolyan guilty pleasureként olvasok bele néha a Katalist archívumába. A hónap legígéretesebb vitaindítója Fehér Miklós "közös megoldás" tárgyú levele -- lett volna, ha a vita nem holt volna hamvába, mielőtt elkezdődhetett volna. Ha jól értem az előzményeket, Miklós Takács Dani "MKE pénzügyi gondok" című bejegyzését kifogásolja, amit később a KIT hírlevél is átvett "MKE: pénzügyi gondok -- ha esetleg lenne koncepciója..." címmel. A "nem igaz igazság", mint szófordulat, eléggé értelmezhetetlen, hiszen valami általában vagy igaz, vagy nem. Ha részben igaz, akkor meg részben igaz. Ennek ellenére a levélíró (egy kis belelátott jóindulattal) mégis elismeri(?) a hír igazságtartalmát "[a]z elnökség problémát dekódolt, és egyben jelzett". Amely mondat értelmezése szintén nem egyszerű, hiszen a problémát "felismerni" szokás, a dekódolás jelentése "[...] valamely kód jelrendszerével [...] kifejezett információ megfejtése, üzenetté való visszaalakítása". Ha mindezt a téma (pénzügyi gondokkal küzd az MKE) szemüvegén keresztül nézzük, akkor az üres pénztár, mint tény, vajmi kevéssé szorul dekódolásra.

Read the rest of this post »

Széljegyzetek egy szakmai program mellé -- 1108 szó a pillanatnak

Nos, talán kis hazánk az egyetlen ország a világon, ahol valaki egy országos szakmai szervezet feje lehet egy kétoldalas szakmai programmal. Van annak valami visszás és keserű utóérzete, amikor arról beszélünk, hogy a magyar információs szakembereket tömörítő egyesület elnökségi posztjához kapcsolódó összes dokumentum egy négy évre szóló, 633 szóból álló "szakmai program" ill. egy önéletrajz, rich text format, letölthető. Nem tudom nem megemlíteni, mennyire hiányzik a versenyhelyzet ebből az egészből. Valami, ami arra késztetné az embert, hogy kampányoljon, mutasson, vitázzon, kérdezzen -- megadja a módját. Például Stroyan és Sullivan módjára. Jelen legyen csatornákon, küzdjön meg a tisztségért. Bizonyítson. Lássuk.

Read the rest of this post »

Brainstorming: négy szcenárió az "MKE-ügy" lehetséges végkifejletére

Kvázi-kívülállóként is meglehetősen nyugtalanul szemlélem a saját fejemben egyszerűen "MKE-ügyként" elkeresztelt vita menetét. Egyre nagyobb az egymás mellett elbeszélés, a nagyotmondás, a bizonyítékokat(?) követelve asztalt püfölés, a már-már sértegetésig fajuló személyeskedés -- egyszóval az események eszkalálódnak rendesen és csak remélni merem, hogy a végkifejlet nincs már messze. Főleg, mivel a vita teljes egészében nyilvános, bárki által hozzáférhető felületen zajlik (igen, még a Google pókja is hozzáfér). Egyelőre négy forgatókönyvet tudok elképzelni, amelynek mentén a dolog végül megoldódhat.

Read the rest of this post »

Van-e válság Könyvtárisztánban?

A fenti kérdést sokkal egyszerűbb lenne megválaszolni, ha az MKE tagsága nem lenne ilyen átkozottul és érthetetlenül passzív. Ennyi volt most a kritika. Történt ugye egy és más, akit érdekel, az itt a linkeken kersztül visszakövetheti a szálakat, érdemes a háttéranyagot kiolvasni, mielőtt véleményt nyilvánít az ember. A Katalist érdekes módon gyanúsan csendben van -- mármint ezzel kapcsolatban. Amikor a "válság" szót használom, akkor - divatos politikai szófordulattal élve - bizalmi válságra gondolok. Reprezentatív-e vajon ez a három-négy fő, akik szerint susmus van az MKE tisztújítása körül? Németh Marci azt írja, hogy
[s]zigorúan az eljárási szabályok szerint történt persze minden, csak éppen a demokratikus szellemiség, s a progresszív, alkotó szakmaiság tűnik el a süllyesztőben jó hosszú időre.
Én ezt annyiban módosítanám, hogy a demokráciát én itt nyomokban sem tudom felfedezni -- és most nem a demokratikus választásokról beszélek, sokkal inkább a "démosz" szerepéről, illetve annak hiányáról. A demokrácia ugyanis voltaképpen a nép hangjára alapoz, de most nem nagyon hallom ezt a hangot, nem látom, hogy Könyvtárisztán - vagy legalábbis az MKE - népe felvállalná a demokráciában rá leosztott szerepet, hogy tudniillik hallasa az ő hangját és mondjon Á-t, avagy B-t. Voltaképpen azt sem értem, hogy Bakos Klára, vagy az elnökség többi tagja miért nem foglal állást -- lehet, hogy etikai állásfoglalást fogalmaznak? Mert akkor érthető, az eltart néhány hétig... Komolyra fordítva a szót: van egy "rezsimünk" és egy "ellenzékünk". A rezsim véleménye természetesen az, hogy minden jó. Az ellenzéké temészetesen az, hogy nem jó minden. A "rezsim" tagjai közül eleddig kettő darab ember - Nagy Anikó és Bazsóné Megyes Klára - vállalt fel nyilvános véleményt, az "ellenzék" tagjai közül pedig három - Takács Dániel, Németh Márton és Kardos András. Igen, én is mondtam némely dolgokat, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem is vagyok MKE-tag, egyszóval befogom a pofám. Annyit tudok a partvonalról mondani, hogy ha az MKE nem olyan lenne, mint amilyen, akkor tag lennék. De véleményem szerint ez a kérdés jóval túlmutat az elnökségen, igazából a tagság aktivitásával és hozzáállásával kapcsolatban vannak hatalmas kételyeim, l. még ingyenpogi, kedvezményes kirándulás, langyos víz, lavór. Visszakanyarodva a véleményekhez: eddig 2:3, az "ellenzék" javára. És igen, így, hogy mindenki más atkozottul mélyre van merülve a kussban, azt a konzekvenciát kell levonnom - mivel más konzekvenciát egyszerűen képtelenség levonni az "adatokból" -, hogy a tagság mélységesen leszarja, hogy mi folyik az MKE elnökségében, körül-belül ennyire érdemesíti magát, hogy négyévente egyszer lead egy pár nevet (nagyobbrészt az eddigieket tologatva a malomtáblán, néhány újat azért bedobva, hátha), meg évente kétszer felmutatja a kék cédulát. Egyéb kérdésekben véleménye nincs(?). Vagy megtartja magának. De könyörgöm, ez Közügy! Így, nagy K-val! Most dől el, hogy ki kormányozza a langyos vizes lavórt az elkövetkező négy évben! Sőt: most dől el, hogy a lavórban langyos víz marad-e, vagy kiöntjük és újra teleengedjük! Ismét személyes kitérő: azért léptem ki (illetve nem léptem be újra) a szervezetbe, mert úgy tűnt, a jelenlegi MKE ennyire képes: ül a langyos vízben (ideértve bőven a tagságot is). Érthetetlen a hallgatás. Ha a fent levont konzekvencia helyes, akkor ki merem jelenteni: válság van. Azt sajnos a 2:3 arányra támaszkodva nem lehet tudni, hogy ez a válság bizalmi-e. Az viszont egyértelmű, hogy - nem éppen úgy, ahogy Marci gondolta, de - Könyvtárisztán demokráciája válságban van. Súlyosan.
§