Amolyan
guilty pleasureként olvasok bele néha a Katalist archívumába. A hónap legígéretesebb vitaindítója Fehér Miklós "
közös megoldás" tárgyú levele -- lett volna, ha a vita nem holt volna hamvába, mielőtt elkezdődhetett volna.
Ha jól értem az előzményeket, Miklós Takács Dani "
MKE pénzügyi gondok" című bejegyzését kifogásolja, amit később a KIT hírlevél is átvett "
MKE: pénzügyi gondok -- ha esetleg lenne koncepciója..." címmel. A "nem igaz igazság", mint szófordulat, eléggé értelmezhetetlen, hiszen valami általában vagy igaz, vagy nem. Ha részben igaz, akkor meg részben igaz. Ennek ellenére a levélíró (egy kis belelátott jóindulattal) mégis elismeri(?) a hír igazságtartalmát "[a]z elnökség problémát dekódolt, és egyben jelzett". Amely mondat értelmezése szintén nem egyszerű, hiszen a problémát "felismerni" szokás, a dekódolás
jelentése "[...] valamely kód jelrendszerével [...] kifejezett információ megfejtése, üzenetté való visszaalakítása". Ha mindezt a téma (pénzügyi gondokkal küzd az MKE) szemüvegén keresztül nézzük, akkor az üres pénztár, mint tény, vajmi kevéssé szorul dekódolásra.
Tovább...
Nos, talán kis hazánk az egyetlen ország a világon, ahol valaki egy országos szakmai szervezet feje lehet egy kétoldalas szakmai programmal.
Van annak valami visszás és keserű utóérzete, amikor arról beszélünk, hogy a magyar információs szakembereket tömörítő egyesület elnökségi posztjához kapcsolódó összes dokumentum egy négy évre szóló, 633 szóból álló "
szakmai program" ill. egy
önéletrajz, rich text format, letölthető.
Nem tudom nem megemlíteni, mennyire hiányzik a versenyhelyzet ebből az egészből. Valami, ami arra késztetné az embert, hogy kampányoljon, mutasson, vitázzon, kérdezzen -- megadja a módját. Például
Stroyan és
Sullivan módjára. Jelen legyen csatornákon, küzdjön meg a tisztségért. Bizonyítson.
Lássuk.
Tovább...
Kvázi-kívülállóként is meglehetősen nyugtalanul szemlélem a saját fejemben egyszerűen "MKE-ügyként" elkeresztelt vita menetét. Egyre nagyobb az egymás mellett elbeszélés, a nagyotmondás, a bizonyítékokat(?) követelve asztalt püfölés, a már-már sértegetésig fajuló személyeskedés -- egyszóval az események eszkalálódnak rendesen és csak remélni merem, hogy a végkifejlet nincs már messze. Főleg, mivel a vita teljes egészében nyilvános, bárki által hozzáférhető felületen zajlik (igen, még a Google pókja is hozzáfér).
Egyelőre négy forgatókönyvet tudok elképzelni, amelynek mentén a dolog végül megoldódhat.
Tovább...
A fenti kérdést sokkal egyszerűbb lenne megválaszolni, ha az MKE tagsága nem lenne ilyen átkozottul és érthetetlenül passzív. Ennyi volt most a kritika.
Történt ugye egy és más, akit érdekel, az
itt a linkeken kersztül visszakövetheti a szálakat, érdemes a háttéranyagot kiolvasni, mielőtt véleményt nyilvánít az ember. A Katalist érdekes módon gyanúsan csendben van -- mármint ezzel kapcsolatban.
Amikor a "válság" szót használom, akkor - divatos politikai szófordulattal élve - bizalmi válságra gondolok. Reprezentatív-e vajon ez a három-négy fő, akik szerint susmus van az MKE tisztújítása körül? Németh Marci azt írja, hogy
[s]zigorúan az eljárási szabályok szerint történt persze minden, csak éppen a demokratikus szellemiség, s a progresszív, alkotó szakmaiság tűnik el a süllyesztőben jó hosszú időre.
Én ezt annyiban módosítanám, hogy a demokráciát én itt nyomokban sem tudom felfedezni -- és most nem a demokratikus választásokról beszélek, sokkal inkább a "démosz" szerepéről, illetve annak hiányáról. A demokrácia ugyanis voltaképpen a nép hangjára alapoz, de most nem nagyon hallom ezt a hangot, nem látom, hogy Könyvtárisztán - vagy legalábbis az MKE - népe felvállalná a demokráciában rá leosztott szerepet, hogy tudniillik hallasa az ő hangját és mondjon Á-t, avagy B-t. Voltaképpen azt sem értem, hogy Bakos Klára, vagy az elnökség többi tagja miért nem foglal állást -- lehet, hogy etikai állásfoglalást fogalmaznak? Mert akkor érthető, az eltart néhány hétig...
Komolyra fordítva a szót: van egy "rezsimünk" és egy "ellenzékünk". A rezsim véleménye természetesen az, hogy minden jó. Az ellenzéké temészetesen az, hogy nem jó minden. A "rezsim" tagjai közül eleddig kettő darab ember - Nagy Anikó és Bazsóné Megyes Klára - vállalt fel nyilvános véleményt, az "ellenzék" tagjai közül pedig három - Takács Dániel, Németh Márton és Kardos András.
Igen, én is mondtam némely dolgokat, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem is vagyok MKE-tag, egyszóval befogom a pofám. Annyit tudok a partvonalról mondani, hogy ha az MKE nem olyan lenne, mint amilyen, akkor tag lennék. De véleményem szerint ez a kérdés jóval túlmutat az elnökségen, igazából a tagság aktivitásával és hozzáállásával kapcsolatban vannak hatalmas kételyeim, l. még ingyenpogi, kedvezményes kirándulás, langyos víz, lavór.
Visszakanyarodva a véleményekhez: eddig 2:3, az "ellenzék" javára. És igen, így, hogy mindenki más atkozottul mélyre van merülve a kussban, azt a konzekvenciát kell levonnom - mivel más konzekvenciát
egyszerűen képtelenség levonni az "adatokból" -, hogy a tagság mélységesen leszarja, hogy mi folyik az MKE elnökségében, körül-belül ennyire érdemesíti magát, hogy négyévente egyszer lead egy pár nevet (nagyobbrészt az eddigieket tologatva a malomtáblán, néhány újat azért bedobva, hátha), meg évente kétszer felmutatja a kék cédulát. Egyéb kérdésekben véleménye nincs(?). Vagy megtartja magának.
De könyörgöm, ez Közügy! Így, nagy K-val! Most dől el, hogy ki kormányozza a langyos vizes lavórt az elkövetkező négy évben! Sőt: most dől el, hogy a lavórban langyos víz marad-e, vagy kiöntjük és újra teleengedjük!
Ismét személyes kitérő: azért léptem ki (illetve nem léptem be újra) a szervezetbe, mert úgy tűnt, a jelenlegi MKE ennyire képes: ül a langyos vízben (ideértve bőven a tagságot is).
Érthetetlen a hallgatás. Ha a fent levont konzekvencia helyes, akkor ki merem jelenteni: válság van. Azt sajnos a 2:3 arányra támaszkodva nem lehet tudni, hogy ez a válság bizalmi-e. Az viszont egyértelmű, hogy - nem éppen úgy, ahogy Marci gondolta, de - Könyvtárisztán demokráciája válságban van. Súlyosan.
