A képen látható (ill. elmosódó, de
itt teljes "pompájában" látható) épület nem más, mint a püspökladányi "talpfatelítő üzem". Nem, nem félreolvasás, telítik a talpfákat, olajjal, kátránnyal, miegymással, mielőtt a sínek alá fektetnék. Illetve telítették, hiszen az üzem 1944-45 körül bezárt -- annak ellenére, hogy az ország 3-4 ilyen üzemének egyike volt...
A szögesdrótnak (is, meg a gondos őrzésnek) köszönhető egyébként, hogy állítólag (habár kívülről gazos, firkás, csorba, betört és pusztulat) a berendezés és a gépek-gépsorok teljes épségben megvannak a csarnokokban -- éppen ezért
Ladányban állítólag gondolkodnak rajta, hogy helyreállítják az üzemet és múzeumként működtetik majd.
Nati nagymamájától hallottam egy csomó sztorit az üzemről, hogy régen ("amikor még nem volt ilyen fontos a környezet") a használt löttyöket egyszerűen kivezették az árokba (ezért kell most a környező telkeken vagy egy méter mélységig talajt cserélni), meg hogy a harmincas-negyvenes években néha feltöltötték az üzem területén található medencét meleg vízzel és megengedték a gyerekeknek, hogy bemenjenek fürödni-úszkálni...
Meg hogy szinte minden családban volt egy ember, aki a MÁV-Favéd Püspökladányi Talpfatelítő Üzemében dolgozott anno.
Belülről
egyébként ilyen (ezt nem én lőttem).
