Ahogy felülsz a Cannon Streetnél a Southeastern vasútvonal egyik vonatára és a szerelvény elhagyja előbb a London Bridge-et, majd Greenwicht, már sejted, hogy - ahogyan a legtöbb városnak, úgy - Londonnak is két arca van: az egyik, amit az útikönyvek mutogatnak és egy másik, amit főleg csak az ott élők ismernek. Amikor Abbey Woodnál leszállsz, akkor a sejtésből bizonyosság lesz.
Amióta megnéztem
Kubrick Mechanikus narancsát, azóta el akarok menni Thamesmeadbe. A
Misfits pedig rátett még egy lapáttal, szóval amikor legutóbb Londonban jártam, fogtam a batyum és bevállaltam a negyven perces vonatozást. London méreteiről egyébként elég szemléletesen mesél a tény, hogy a negyven perces utazás után még mindig a
4-es (tömegközlekedési) zónában voltam.
Az angol pedig nem is olyan okos, mint hinnénk -- másképp nem tudom, hogyan fordulhatott elő, hogy egy Thamesmeadhez hasonlóan halott ötletet nem csak kigondoltak, de meg is szültek.
Tovább...
Felirandó a "Dolgok, melyeket soha, semmiképpen nem szeretnék kipróbálni" című listámra: bármilyen járművet vezetve végighaladni a londoni Oxford Streeten. Az emberek birka módjára ugrálnak a járművek elé, legyen az fixista futár, taxi vagy doubledecker. Folyamatos a dudálás és a kármokodás...
Katasztrófa.
(Img credit: fov-nemet.sulinet.hu)
