Odaát sem fenékig tejfel
Amikor mondom, hogy az amcsi, meg úgy általában az angolszász könyvtárosok sokkal pozitívabban állnak hozzá az élethez (meg úgy általában a szakmához), mint itthon, akkor mindig megkapom, hogy "persze, de az ott egy tök más világ".
Most írtam egy cikket az egyik könyvtári folyóiratba a tavaly őszi ILI-ről, ahol szintén a mentalitásbeli különbségekre helyeztem a hangsúlyt. Valószínűleg ezzel kapcsolatban is megkapom majd ugyanezt, ha megjelenik.
Holott például most olvasom a Library Journal 2012-re vonatkozó pénzügyi felmérésének összefoglalóját, és erős párhuzamot vélek felfedezni az amerikai könyvtárak és a mondabeli torkos borz között. Ugynez Angliában, ha lehet, akkor még durvábban.
Mondjuk - maradva a mentalitásnál - ott eleve komolyan veszik ezt az egész "munkahelyre azért járok, hogy dolgozzak" dolgot. Itthon meg megy a szobanövénykedés, meg a vegetáció. Tisztelet a kivételnek, mint mindig.
Annyira viszont nem vagyunk emberek a gáton, hogy megfogalmazzunk egy tisztességes állásfoglalást a nyilvánosság felé, mint a CILIP vagy az ALA. Elég ha akkor beszélünk, ha kérdeznek.
(Tulajdonképpen a két külföldi budget cutról szóló linket akartam megosztani, az eleje csak bevezető, a végén meg elszabadult a pokol. Az "FY" az amerikai cikkben "financial year"-t takar, bocs, ha tudtad, nekem negyed óra után esett le.)
