Azért némi megdöbbenéssel olvastam, hogy az átkattintások száma alapján a múlt heti KIT hírlevél legnépszerűbb cikkei az alábbiak voltak:
- Testtömegindex-kalkulátor -- nem, testsúly és életkor alapján
- 10 méter magas könyvtorony (képek)
- Telefonfülke-könyvtár New Yorkban (képek)
Ami azért fáj különösen, mert a "Hírek" blokkból például egyetlen hírnek sem sikerült bejutnia a "Top 3-ba", ellenben van itt két "Kisszínes", meg egy könyvtári témához totálisan nem kapcsolódó "Információforrás". A megelőző számban a Top 3 mindhárom cikke "Kisszínes" volt, benne olyan gyöngyszemek, mint "A világ 20 legszebb könyvesboltja (képekkel)" és "Könyvnek látszó dobozok (képpel)".
Természetesen kissé meggondolatlan lenne verdiktként a "Bulvár-hírek a legnépszerűbb KIT-anyagok - hülyül a szakma" párhuzamot felállítani, de minimum meglepőnek találom ezt az egészet.
A másik oldalról viszont az döbbent meg, hogy a vezető sajtóorgánumok közül egyre több és egyre gyakrabban hivatkozik a Blikkre, mint forrásra -- például politikai témákban. Érdekes látni, hogy míg egy abszolút bulvár dolog egyre inkább tolódik el a komolynak mondható utánajárós-oknyomozós dolgok felé, addig az ország vezető könyvtári és információs hírlevele az olvasói preferencia alapján bulvár-irányba kezd(het) eltolódni.
Maholnap talán a "Velük van az erő: jedi-hívő könyvtárosnők lenge öltözékben (képpel)", vagy a "Gólyaszar alatt szakadt be az almásderelyei könytár teteje" jellegű hírek áraszthatják el a KIT-et -- már ha az átkattintásos statisztika továbbra is ilyen híreket hoz ki legnépszerűbbnek.
És hogy ne érezzétek magatokat totálisan átverve:
"Csak hogy a témához szóljak,..." -- szokta mondani az Asszony, leginkább abban az esetben, amikor az addigi beszélgetés témájától totálisan eltérő témában szeretne megnyilvánulni. Ma abszolút ez jutott eszembe, amikor az MKE főtitkárának levele beesett a Katalistre.
Miután vagy három napja az MKE hallgatásáról van szó fősodorban, az MKE levélben reagált a fősodor egyik mellékpatakjára. Megjegyzem a téma valóban fontos, de nem számítottam arra, hogy az MKE vezetősége pont ezt és csak ezt fogja lereagálni.
Elmondom, hogy szerintem miről van szó.
Tovább...
Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, fogalma sincs a világról és legszívesebben kiállna valami jó magas és jó nyilvános helyre, ahonnan embertársai megrökönyödésére teli torokból beleüvölthetné a szélbe, hogy "WTF?!"...
Így vagyok pont most az MKE kapcsán.
- Könyvtárosok között mintha elindult volna valami diskurzus, amiben többek között az MKE is megjelent, mint egyáltalán nem marginális szereplő (ide kattints, keresd a "leepitesek urugyen" tárgyú leveleket). Amellett, hogy többféle forgatókönyv is felvetődött, mit kellene (ill. kellett volna) az MKE-nek meglépni (többek szerint nyilvános állásfoglalást a leépítések ügyében, vagy éppen felvállalni valamiféle markáns könyvtári jövőkép megalkotásának kezdeményezését stb.), az álláspontok különbözősége ellenére azt senki sem látszik vitatni, hogy az MKE-nek masszív felelőssége van ezekkel a dolgokkal kapcsolatban (még a KKDSZ, a szakszervezet elnöke szerint is). Az egyetlen megszólaló szerint, aki némileg MKE-színekben tűnt fel (területi szervezet elnöke), szóval szerinte meg nincs. Több kérdés is megfogalmazódott az MKE elnöksége felé (frankón, kérdés formában), ám annak ellenére, hogy folyamatosan róluk van szó, mindeddig nem válaszoltak. Semmit. Egy árva szó nem sok, annyit sem.
- Január 10-11-e körül volt MKE elnökségi ülés, ma, február 7-én, még mindig nem találom a jegyzőkönyvét a honlapon, mondjuk ez még belefér a "megszokott" kategóriába.
- Tegnap múlt két hete (január 23-án), hogy levelet intéztem az MKE Etikai Bizottságához a már ismertetett spammel kapcsolatban, ha jól emlékszem, akkor hatan írtuk alá. A levélben meg volt adva a feladó postacíme, meg biztos-ami-biztos alapon beleírtam a végére az emailcímemet is. Máig nem kaptam semmiféle választ, még azt sem nyugtázták, hogy megkapták, vagy foglalkoznak vele, vagy menjek a pokolba. A sztoriban annyi a fejlemény, hogy ma az intézményi emailcímre beesett egy újabb spam-jellegű levél, ezúttal magától a Kft.-től, amely "pályázat konzultációra" hívja az intézményt, amelynek lényege, hogy megpróbálják eladni nekünk a szolgáltatást. A konzultációs partnerek között ismét ott van Biczák Péter neve.
A fentiek ellenére onnan tudom, hogy mégis működik (legalább valami iszonyatosan kis fordulatszámú alapjáraton) az MKE elnöksége, mert egy február 6-án kelt és a tagszervezeteken keresztül kézbesített e-levélben Fehér Miklós főtitkár jelzi, hogy a tavaly december 15-én elfogadott és január 1-jén hatályba lépett új civil törvény szerint mostantól ilyen meg ilyen formában kell az éves beszámolót meg miegyebeket beküldeni, úgyhogy a tagszervezetek lesznek szívesek, és.
Plusz arról is értesültem (szintén a fent mondott levélből), hogy "működésünk átgondolása és az alapszabály módosító javaslatok megtétele céljából munkához látott a [...] Szervezetfejlesztési Munkabizottság", melynek célja, hogy "áttekintse a civil szervezetek működésére érvényes jogi környezetet, a működésünk gyakorlatát" és a kettőt összehangolja. Amiből számomra az tűnik ki, hogy létrejött egy munkabizottság, ami szervezeti-strukturális síkon majd jól rendbeteszi az egész mindent (hogy jogkövetően működjünk).
Meg hatalmas hiányérzetem van (már megint? még mindig?), mert megintcsak nem tudtam meg az ég világon semmit arról, hogy készül-e stratégia, vagy megyünk-e előre valamerre, vagy hogy egyáltalán az egy éve tartó ciklusban merre is van az előre.
Mi van veled MKE?! Nagyon vékony jégen táncolsz, kapjad már össze magad...!
...ments meg Uram, minket! Minek beszélni a problémákról, úgyis mindnyájan a sors kezében vagyunk.
A passzivitásnál csak a tök felesleges aktivitás a rosszabb...
Németh Marci az OSZK-s elbocsátásokról szóló levelének elején egy teljesen jogos kritikát is megfogalmazott az MKE-vel szemben.
Az MKE-nek és az érdekvédelemnek annyi köze lehetett ebben az esetben egymáshoz, hogy az MKE-s alkalmazottak és az iroda megmeneküljenek
-- írja Marci, és hát igen, az MKE ismét csendben van (ehhez nagyon ért). Ugyanakkor az idézett mondat csak akkor nyeri el igazi súlyát, ha összevetjük az MKE 2011. november 23-i elnökségi ülésének jegyzőkönyvével (pdf), annak is a harmadik napirendi pontjával:
Tájékoztatás az MKE titkárság titkárságvezetői státusz helyzetéről. Bakos Klára elnök röviden informál arról az egyeztetési folyamatról, melynek során az OSZK főigazgatójával, Dr. Sajó Andreával arról állapodott meg, hogy az OSZK-t érintő költségtakarékossági program az első tervekkel ellentétben nem érint bennünket, azaz az MKE részére eddig OSZK létszámkeretben biztosított titkárságvezetői státusz a továbbiakban is megtartható marad. Örülünk, hogy a Nemzeti Könyvtár átérzi, hogy a szakmai szervezet működési támogatása a magyar könyvtárügy egészének nyújtott támogatást jelent, ami az OSZK küldetése. A partnerségi megállapodást írásban is megerősítjük.
Magyarul "az OSZK-t érintő költségtakarékossági program" keretében először úgy volt, hogy a titkárság és a titkárságvezetői státusz is megy. Ezután Bakos Klára valamiféle megállapodást kötött az OSZK főigazgatójával annak érdekében, hogy "az első tervekkel ellentétben" ez ne így legyen. Magyarul - ismeretlen tárgyú alkudozás után - sikeresen megérdekvédte a titkárságot és a titkárságvezetői státuszt is.
Tovább...
Amikor mondom, hogy az amcsi, meg úgy általában az angolszász könyvtárosok sokkal pozitívabban állnak hozzá az élethez (meg úgy általában a szakmához), mint itthon, akkor mindig megkapom, hogy "persze, de az ott egy tök más világ".
Most írtam egy cikket az egyik könyvtári folyóiratba a tavaly őszi ILI-ről, ahol szintén a mentalitásbeli különbségekre helyeztem a hangsúlyt. Valószínűleg ezzel kapcsolatban is megkapom majd ugyanezt, ha megjelenik.
Holott például most olvasom a Library Journal 2012-re vonatkozó pénzügyi felmérésének összefoglalóját, és erős párhuzamot vélek felfedezni az amerikai könyvtárak és a mondabeli torkos borz között. Ugynez Angliában, ha lehet, akkor még durvábban.
Mondjuk - maradva a mentalitásnál - ott eleve komolyan veszik ezt az egész "munkahelyre azért járok, hogy dolgozzak" dolgot. Itthon meg megy a szobanövénykedés, meg a vegetáció. Tisztelet a kivételnek, mint mindig.
Annyira viszont nem vagyunk emberek a gáton, hogy megfogalmazzunk egy tisztességes állásfoglalást a nyilvánosság felé, mint a CILIP vagy az ALA. Elég ha akkor beszélünk, ha kérdeznek.
(Tulajdonképpen a két külföldi budget cutról szóló linket akartam megosztani, az eleje csak bevezető, a végén meg elszabadult a pokol. Az "FY" az amerikai cikkben "financial year"-t takar, bocs, ha tudtad, nekem negyed óra után esett le.)
Megmondom őszintén, az első két bekezdés olvasásakor igen-igen megörültem -- végre munkában az MKE elnöksége, felhívják a figyelmet az új TÁMOP-ra (Tudásdepó Expressz, második kör), a pályázat keretében megvalósítható és megvalósítandó fejlesztések fontosságára.
Csak a harmadik bekezdés tudatosította bennem, hogy - habár a levél az MKE elnökségének egyik tagjától, Biczák Pétertől érkezett, saját neve alatt - a levél tulajdonképpen spam, méghozzá a legrosszabb fajtából. Abból a fajtából, amikor egy fajsúlyos (nyugalmazott) könyvtárvezető, a legnagyobb hazai szervezet elnökségének prominens tagja egy önmagához közel álló pályázatíró cég szolgáltatásait próbálja rátukmálni a könyvtárakra.
A dolgon még az sem segít, hogy nem az MKE elnökségi tagjaként írta alá, hiszen mint elnökségi tag, valamiféle "könyvtári közszereplő", habár tudom, hogy ilyen jogi kategória nincs egyébként. Így pusztán etikátlannak tartom a dolgot (a spam önmagában is etikátlan egyébként).
Tovább...
A 2012-es év nem lesz könnyű a Magyar Könyvtárosok Egyesülete számára. Az Egyesület a második évnek fut neki létező stratégia nélkül, illetve lehet, hogy a stratégia kész van, csak nem hozzáférhető, vagy épp készül, vagy épp nem is készül, vagy ki tudja. Ha emlékeztek az október-november havi történésekre, akkor talán arra is emlékeztek, hogy decemberben a megújulás/megújítás, a munkacsoportok kérdése stb. még az MKE bürokratikus útvesztőjében bolyongott valahol.
A december 15-i elnökségi ülés jegyzőkönyvéből (pdf) annyi derült ki, hogy az MKE létrehoz egy úgynevezett "Szervezetfejlesztési Munkabizottságot", melynek hivatalos létrejöttéről elnökségi határozat dönt majd a januári elnökségi ülésen. Ezzel párhuzamosan felállt egy PR-munkacsoport is (egyébként érdemes lenne egyszer azt is körbejárni, hogy a marketing-ciklusból és -folyamatból miért éppen és miért csak a közönségkapcsolati tevékenység került kiemelésre). Valamint a főtitkár utasítást kapott a Határozatok Tárának webesítésére, ez eddig nem történt meg.
Tovább...
Ahogyan a múltkor ígértem, megpróbálom körbejárni az indie authorship és a self-publishing kérdését a könyvtári szakirodalomra vonatkozóan, persze nem teljességre törekvően, úgyis kiegészítitek kommentben, ha valami kimarad. Legelőbb egy pár szó a fenti két csúnya kifejezésről.
Mi az az "Indie authorship"? Az indie authorship (indie, mint independent), vagyis "indie szerzőség" lefordítva körül-belül "független szerzőt" jelent. Független szerzőnek nevezzük azt a szerencsétlen (vagy épp ellenkezőleg: szerencsés) szerzőt, aki a "mainstream" könyvkiadással szembe menve más módokon igyekszik kiadni/értékesíteni művét. Ehhez szervesen kapcsolódik a "self-publishing", vagyis az "önkiadás", amikor a szerző voltaképpen önmaga kiadójaként lép fel, azaz a tördeléstől a borítón át a kiadásik mindent maga intéz (vagy személyesen, saját zsebből intéztet). Itt egy link, ahonnan többet is megtudhatsz. Vagy itt egy másik.
A self-publishing rendszere persze papír-alapon majdhogynem fenntarthatatlan, alig van olyan szerző, aki képes lenne önmagának (előre) megfinanszírozni a lektorálást és a tördelést, a szerkesztést, a borító elkészíttetését, a nyomtatás és köttetés költségeit, a szállítást stb. Ellenben amióta megjelentek és viharos sebességgel terjednek a villanykönyvek és az ezek olvasására szolgáló szoftverek és készülékek, az önkiadás egycsapásra finanszírozható (és épp ezért bevállalható) dologgá vált.
Tovább...
Komolyan nem tudom, mi lenne velem, ha nem beszélnék például angolul. Miután megjöttek az Amazonról és az InfoTodaytől rendelt könyveim (egy részüket már el is olvastam, más részük még olvasatlanul pihen), kíváncsiságból szétnéztem, hogy hol tart Magyarországon a könyvtári szakirodalom. Elsősorban megvásárolható könyvek érdekeltek, nem a KI KSZK gyűjteménye.
Az első utam természetesen a Könyvtári Intézethez vezetett -- az én logikám szerint egyébként a KI-nek kellene a könyvtártudománnyal, könyvtárinformatikával foglalkozó kiadványok első számű kiadójaként funkcionálnia. Ehhez képest egészen meglepő számú kiadvány szerezhető be a KI-től, és ez a "meglepő" inkább "lesújtó", mint "kellemes". Szám szerint 19 mű, 18 árusított kiadvány és 1 elektronikus, illetve nem is, mert a LIS Euroguide és a KRT letölthető.
A fenti tizenkilencen kívül sikerült találnom még kilencet "Könyvészet, Könyvtártudomány" címszó alatt a Szakkönyv.eu-n, tudom, hogy a Könyvtárostanároktól is megvásárolható néhány mű, az MKE-től is elérhető pár (zömmel évkönyvek), van még Gábor könyve, meg tudok még a Skaliczki-Zalainé szerzőpáros két könyvéről (egyik, másik), Kiszl Péter könyvéről meg az agyonszeretett és -dícsért Könyvtárosok kézikönyvéről... és ennyi.
Ha ebből leszámítjuk például a maximum tudománytörténeti szempontból érdekes MKE évkönyveket, akkor valahol 30-35 körül lyukadunk ki. Ha pedig ezek mellett megnézzük a kiadás dátumát (mármint ahol egyáltalán vették a fáradságot kiírni)... hát, igen.
És akkor felvetődik az emberben a kérdés, hogy vajh miért nincs egy hely, ahol az összes megvásárolható, megrendelhető könyvtárszakmai kiadvány listázva van? Mi, akik olyannyira értünk a könyvek gyűjtéséhez meg rendszerezéséhez meg satöbbi, képtelenek vagyunk a saját szakirodalmunkat összehozni egy tető alá...
A másik kérdés persze az, hogy miért gyarapodik szakirodalmunk ilyen eszeveszettül lassan? Nincs biznic a könyvtárszakmai könyvekben? Persze hogy nincs, de ettől még szükség lenne rájuk. Igénytelenek vagyunk és beérjük a külföldi szakirodalom autorefjeivel? Mindannyian külfüldről rendeljük, drága pénzen? Mi lehet az ok?
(Kis kitérő: itt most eszembe jutott a self-publishing/indie authorship, mint alternatíva, de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz.)
A végére egy kérés/kérdés: kérem azokat, akik a fent felsoroltakon túl ismernek (használható, időszerű) szakkönyveket, írják meg kommentben. Ugyanezt kérem azoktól, akik ismerik a titkos forrást, ahonnan az új könyvtárszakmai kiadványok megjelenéséről tájékozódni lehet. Köszi.
