Harmadikán, borítékban

Fehér Miklós jött, látott beszélt és győzött nyilatkozott. Nekem pedig eszem ágában sem lenne ilyesmiről írni, ha
  1. nem itt történt volna a házam táján,
  2. nem lett volna benne a zinternetben (azaz nem közvetítene könyvtáros-imidzset) és
  3. nem sírtam volna fel többször, mint Pistike, ha elkobozzák a tápszert.
Könyvtárosoknak és sajtómunkásoknak mondhatni kötelező a kibeszélni kívánt, fent linkelt izé - cikknek nem nevezem, mert az óriási sértés lenne a világ újságíróira nézve -, menj, olvasd el, megvárom. Kész? Jó. Akkor öveket kéretik becsatolni, elemzés következik, én pedig ugye állítólag születetten genyó vagyok, ha ilyesmikbe bonyolódok.

Tovább...