Meanwhile (4)

Ahogy arról már írtam, megkezdtük a menetelést a nonprofit korlátolt felelősségű társasággá válás rögös útján. Ezzel kapcsolatban egy tájékoztató összeröffenésen vehettünk részt, amely arra volt hivatott, hogy az érintett intézmények munkatársaiban felvetődő kérdéseket az illetékesek megválaszolják. A szeánsz gyakorlatilag a várt eredménnyel zárult, amelyet szerintem leginkább a következő párbeszéddel tudnék érzékeltetni. Kérdés
Hány óra van délben?
Válasz 1.
Érzésem szerint még koránt sincsen dél, így erről még talán korai lenne beszélni -- mindenesetre ezt a lehetőséget is meg fogjuk vizsgálni. Amennyiben valóban eljutunk arra a pontra, hogy dél lesz, akkor természetesen komolyabban is foglalkoznunk kell majd ezzel a kérdéssel.
Válasz 2.
Fejből nem tudok önöknek konkrét számmal szolgálni. Úgy emlékszem az előzetes tájékozódás alkalmával a dél órában kifejezett értékét valahol 0 és 24 között állapítottuk meg és kötöttük ki.
Válasz 3.
A dél - mint annyi más dolog rohanó, felgyorsult és változó világunkban - viszonylag relatív fogalom. Hogy csak egy példát említsek önöknek, függ például attól, hogy a kérdező melyik időzónában tartózkodik, egybeesik-e ez az időzóna a válaszadóéval. Felvettük a kapcsolatot az érintett intézmények vezetőivel, a közalkalmazotti tanáccsal, a szakszervezetekkel. Ügyelni fogunk arra, hogy a fenntartó az összes szervezetet bevonva állapítsa meg, hogy az érintett intézmények melyik időzónában tartózkodnak (helyileg), így garantálva, hogy ezt a kérdést a lehető legszakszerűbben és legkörültekintőbben válaszolhassuk meg.
Ami ugye azért egy vicc, mert Mivel úgy tűnik, hogy az egész ország a kormánytól és az MKE-től tanult kommunikálni, ma sem lettem okosabb semmivel.

Valami véget ér

Vagy éppen elkezdődik, hogy őszinte legyek, tudja a tököm és vagyunk így még ezzel páran. Hogy érthető legyen a dolog háttere, itt egy MiNapos cikk, meg egy idézet egy BOON-cikkből:
Gazdasági társasággá alakulnak a miskolci kulturális intézmények, a színház csak később. Minden marad a régi, ami a neveket illeti, csak mögé kerül: nonprofit kft. Így a Miskolci Szimfónikusok, a Csodamalom Bábszínház, a Miskolci Galéria, a Városi Könyvtár és a Miskolci Kulturális Központ is gazdasági társasággá alakul januárt 1-től. Plusz egyként pedig a Miskolci Nemzeti Színház is csatlakozik ehhez, de a teátrum csak február 17-től. Mint megtudtuk: ezen gazdasági társaságok tulajdonosa 100 százalékban az önkormányzat marad, elbocsátást nem terveznek, és az intézmények jelenlegi vezetői is maradnak a helyükön, csak ügyvetőkké válnak.
Szóval úgy tűnik, hogy januártól nem leszek többé közalkalmazott, helyette a "Miskolci Városi Könyvtár és Információs Központ Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság" alkalmazottja. Ezzel együtt ugye buktam az utolsó olyan kedvezményt is, amely kicsit megkönnyítette a dolgom, nevezetesen a közalkalmazotti utazási kedvezményt, helyette viszont kaptam... várjunk csak, fogalmam sincs, hogy mit, még senki sem tudja pontosan, mit, nem tudjuk, milyen bérezésünk lesz (nincs ugye pl. közalkalmazotti bértábla vagy sávos előmenetel, egyszóval nem épp kiszámítható), nem tudjuk, hányan leszünk/maradunk, nem tudunk semmit. Igaz, a Polgármester Úr megmondotta, hogy "elbocsátást nem terveznek", de egyrészt a "nem tervezünk" nem egyenlő "nem lesz", másrészt meg emlékszem, amikor (márciusban!) Polgármester Úr azt mondotta meg, hogy újra kapunk cafeteriát, oszt azóta sem.* A fentebb már idézett cikkben fordul elő ez a bekezdés is, amit nem kommentálnék (mert szerintem nem is kell), álljon itt önmagában, mementóul, mintegy:
Az Észak-Magyarország kérdésére, hogy készült-e az átalakulást megalapozó gazdasági számítás, és ha igen, akkor ezt megtekinthetjük-e, a következő választ kaptuk: „Nem készült ilyen számítás, mert nincs szükség ilyenre. Már városokban, például Pécsett már megtörtént az ilyen jellegű átalakulás, ezek alapozzák meg a miskolcit.”
Szóvaltehát. Ha esetleg közalkalmazottként nem éreznéd kellőképpen kiszolgáltatottnak és esendőnek és létbizonytalannak magad -- csak várj, amíg gazdasági társasággá alakítanak. *Ezt kihúzom, mert politikailag inkorrekt, lolz.

Szögesdrót / Barbed Wire

A képen látható (ill. elmosódó, de itt teljes "pompájában" látható) épület nem más, mint a püspökladányi "talpfatelítő üzem". Nem, nem félreolvasás, telítik a talpfákat, olajjal, kátránnyal, miegymással, mielőtt a sínek alá fektetnék. Illetve telítették, hiszen az üzem 1944-45 körül bezárt -- annak ellenére, hogy az ország 3-4 ilyen üzemének egyike volt... A szögesdrótnak (is, meg a gondos őrzésnek) köszönhető egyébként, hogy állítólag (habár kívülről gazos, firkás, csorba, betört és pusztulat) a berendezés és a gépek-gépsorok teljes épségben megvannak a csarnokokban -- éppen ezért Ladányban állítólag gondolkodnak rajta, hogy helyreállítják az üzemet és múzeumként működtetik majd. Nati nagymamájától hallottam egy csomó sztorit az üzemről, hogy régen ("amikor még nem volt ilyen fontos a környezet") a használt löttyöket egyszerűen kivezették az árokba (ezért kell most a környező telkeken vagy egy méter mélységig talajt cserélni), meg hogy a harmincas-negyvenes években néha feltöltötték az üzem területén található medencét meleg vízzel és megengedték a gyerekeknek, hogy bemenjenek fürödni-úszkálni... Meg hogy szinte minden családban volt egy ember, aki a MÁV-Favéd Püspökladányi Talpfatelítő Üzemében dolgozott anno. Belülről egyébként ilyen (ezt nem én lőttem).