Az a gond a zinterneten terjedő dolgokkal kapcsolatban, hogy rettentő nehéz visszakövetni, hogy pontosan ki írta le először azt a bizonyos dolgot. Sőt, mivel, a zinternet nap-mint-nap változik, könnyen lehet, hogy ami most "elsőnek" tűnik, az voltaképpen a harmadik, csak az első kettő azóta lekerült. 

Többek között ezért olvasom szemöldökfelvonva a hírt, hogy a Szeretett Vezető és stábja nyomozást indít(hat)ott annak felderítésére, hogy honnan ered a bankbetét-államosításról szóló rémhír. 

A bankbetétállomány esetleges államosításáról szóló hír először egy blogbejegyzésben jelent meg. Az oldal, ahol megjelent, január 10. óta nem elérhető.

A lehetséges nyomozás pontos alapja számomra ugyan nem érthető (nem alakult ki tömeghisztéria, nem sérült egyetlen egyén jó hírneve sem, lázítás sem folyt stb.), ám állítólag "bűncselekmény", meg "híresztelés" meg ilyenek.

Amit ezzel kapcsolatban kérni szeretnék a Szeretett Vezetőtől (és stábjától): szoktam kapni ilyen leveleket, amikben az van, hogy ha nem küldöm tovább tíz embernek (minimum), akkor meghalok, meghal valakim, elszegényedek stb. A kérésem az lenne, hogy mivel ezek a levelek többé kevésbé mindenkihez eljutnak és a bennük leírt állítás minden bizonnyal hamis (kivéve az elszegényedés részt), legyenek szívesek felderíteni ezen levelek forrását, hiszen "bűncselekmény", meg "híresztelés" meg ilyenek.

Nem értek ezekhez a titkosszolgálati dolgokhoz, de talán érdemes lenne ráállítani a TEK-et, a NIBEK-et, meg nem is tudom, esetleg azokat a zembereket ott a tévéből, na, mondjad már, IVO. De ez csak az én javaslatom.

A végére a csattanó:

"Vizsgálhatják, honnan indult a bankbetét-államosításról szóló hír" (2012. 01. 19. 7:12) -- "Átvenné a kormány a bankoktól a babaszámlát" (2012. 01. 19. 6:43)

Fehér Miklós jött, látott beszélt és győzött nyilatkozott. Nekem pedig eszem ágában sem lenne ilyesmiről írni, ha

1. nem itt történt volna a házam táján,
2. nem lett volna benne a zinternetben (azaz nem közvetítene könyvtáros-imidzset) és
3. nem sírtam volna fel többször, mint Pistike, ha elkobozzák a tápszert.

Könyvtárosoknak és sajtómunkásoknak mondhatni kötelező a kibeszélni kívánt, fent linkelt izé - cikknek nem nevezem, mert az óriási sértés lenne a világ újságíróira nézve -, menj, olvasd el, megvárom. Kész? Jó. Akkor öveket kéretik becsatolni, elemzés következik, én pedig ugye állítólag születetten genyó vagyok, ha ilyesmikbe bonyolódok.

Read the rest of this post »

A láthatóság ára

2010-et írunk, Föld bolygó, Európa (közepe), Magyarország. Legyen mondjuk TÁMOP, abból is a 3.2.4 (Tudásdepó-Jézusom-Ki-Talált-Ki-Ilyen-Nevet-Expressz), ahol a kötelezően megvalósítandó tevékenységek között az alábbi drámai és (cikkünk szempontjából) kulcsfontosságú tétel szerepel: "legalább kétnyelvű interaktív könyvtári honlapok, portálok kialakítása a tanulási szükségleteknek és a különböző felhasználói csoportok igényeinek megfelelően". A jó hír: ők is annyira természetesnek veszik ezt a dolgot, hogy kötelezősítik. Rossz hír: még mindig bele kell írni, tehát mégsem olyan természetes. De legalább megjelent valahol. Kérdés, hogy elindul-e a láthatóság forradalma 2010-ben Könyvtárisztánban? Amiről ez az egész eszembe jutott - tudniillik a láthatóság és annak forradalma -, az "A könyvtári weblap készítés lehetőségei és buktatói" című írás, Szabó László "tollából". Amellett, hogy nem értem, hogy a "weblap készítés" miért két szó, miért nincsenek forrásmegjelölések sehol és ha valaki kezelhető tartalomról beszél, miért nem linkel semmit, ahelyett, hogy kattinthatatlanul bemásolja az URL-eket -- nos, amellett is van benne jó pár dolog, amit nem értek. Kezdjük rögtön a végén -- ott, hogy

Webszerverek, amelyek ingyen domain lehetőséget biztosítanak, ahol egy regisztráció segítségével és némi reklám révén hozzájuthatunk általunk megadott nevet is tartalmazó domainnévhez

Hihetetlen, hogy 2010-ben, a 4000 forintos domainek és a 10000 forintos webtárhelyek korában valaki azt javasolja könyvtáraknak, hogy csináljon legó-weblapot alul-felül (és oldalt) reklámokkal, csorovagyok.hu domain alá aldomainben! De komolyan: egy tízes skálán vajon mennyire lehet komolyan venni egy olyan könyvtárat, aminek az oldala felül mellplasztikát, alul tunéziai utazást, középen pedig nem is tudom mit hirdet. Komolyan ez lenne a webkettő, könyvtárkettő? Annyira akarjuk azt az interaktív nyavalyát, hogy képesek lennénk egy közművelődési intézményt egy reklámoktól cuppogó oldalra hurcolni? Megfizetnénk ezt az árat a láthatóságért?

Szóval weblapot akarsz, hm?

Sejtem, hogy eddig pusztán értelmetlen lehúzásnak tűnt minden szó. Félreértés ne essék: őszinte tiszteletem mindenkinek, aki a "Szabolcs-Szatmár megyei Könyvtári kis híradó" című periodikába könyvtári informatika tárgykörében publikál. Tényleg. Viszont egy kállósemjéni vagy rohodi könyvtárost (nem tudom, van-e Kállósemjénben vagy Rohodon könyvtár, amúgy) "ráuszítani" a webre nagy felelősséggel jár, amely felelősséget nem lehetne elintézni ennyivel, hogy szaladj egy ingyenes tárhelyszolgáltatóhoz, és. Nem feltétlenül azért, mert sajnálom a kistelepülési könyvtáraktól a webes életérzést (mert nem), hanem azért, mert a könyvtár egy közintézmény. Nem, nem bazaltoszlop vagy rézkilincs, viszont megérdemli azt, hogy a világhálón is közintézménynek tűnjön, ne a 8/A osztály hobbihonlapjának. Amikor Danival arra bátorítottuk a könyvtárosokat, hogy nyissanak kötetlenül a világ felé és menjenek blogolni (akár ingyenes szolgáltatóhoz is), akkor csakugyan a kötetlenség mellett érveltünk. Mindazonáltal ezt is mindig a reklámmentesség reményében, hiszen az általunk ajánlott szolgáltatók (igaz, hogy szintén aldomain-rendszerben, de) mind reklámmentesek. Viszont mi mindig is elismertük - és most is elismerjük - hogy a blog nem azonos a honlappal. Sem funkcióját, sem nyelvezetét, sem reprezentatív voltát (vagy nem-voltát) tekintve. Az intézményi honlap magát az intézményt reprezentálja, míg a blog az intézményben lüktető humán-tényezőt. És ha az intézmény szilikonbetéttel és társasutazással karöltve jelenik meg - akkor mi reprezentálhatunk, ahogy akarunk. Néha a "semmilyen" igenis jobb a "bármilyennél" - és ezt is a mi felelősségünk lenne elmondani a "Szabolcs-Szatmár megyei Könyvtári kis híradó" közönségének. Mivel mindeddig semmilyen alternatívát nem kínáltam föl, hát íme: szóval weblapot akarsz, hm? Itt az én receptem a html.lap.hu és az ingyenweb helyett.

1. Ülj le és figyelj! Ha nem ismered a webet, ne ugorj bele fejest. Figyelj és elemezd: hogyan működik a világháló és hogyan szerveződnek a közösségek; mik az irányadó trendek; kik a véleményvezérek és miért váltak azzá; melyek azok az eszközök és kommunikációs csatornák, amelyek alapvetőnek tekinthetők; és így tovább... Értsd meg a webet és működését!
2. Ülj le és tanulj! Tanulj meg mindent, ami segíthet abban, hogy résztvevője legyél a világháló életének és mindent, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az intézményed webre menjen. Tanulj XHTML-t. Tanulj CSS3-at. Tanulj akár JavaScriptet vagy PHP-t. De ne állj meg itt! Tanulj usability-t! Tanulj tipográfiát, tanuld meg a webdizájn alapjait! Tanulj web-writingot! Ha azt akarod, hogy a munkád majd komolyan vegyék, annak úgy is kell kinéznie! Ehhez pedig szükséged lesz arra, amit tanultál.
3. Vásárolj egy domaint! Minden ember életében eljön az a pillanat, hogy úgy érzi, szüksége van egy domainre. Intézmények esetében ez a pillanat ideális esetben -- a legelső. Ahogy egy személy is azt érzi, hogy munkásságát, őt magát összefogja a hálón egy saját domainnév, úgy egy intézménynek is szüksége van egy ilyesféle webes leképződésre (sokkal inkább, mint egy individuumnak). Saját .hu domaint regisztráltathatsz magadnak már ~4000 Forintért -- ennyiért két évre a tiéd lehet a konyvtaradneve.hu. Ugye nem nagy ár érte?
4. Keress egy szolgáltatót! Ha nem akarsz saját szervert, akkor keress egy prémium szolgáltatót! Ők majd hostolják a domainedet és biztosítják számodra a megfelelő futtatási- és egyéb környezetet (PHP, MySQL, tárhely, @konyvtaradneve.hu emailcím, stb.). Egy évre (tárhelytől függően) ~10-15000 Forintért már kapsz tárhelyszolgáltatást helpdeskkel és támogatással. Havi 1-2000 forint. Ugye nem nagy ár érte?
5. Használd, amit megtanultál! Telepíts motort, készíts sablont, légy interaktív, építs közösséget -- hiszen már tudod, hogyan kell és érted a webet.

Némileg hosszabbnak és bonyolultabbnak tűnik, mint Lászlónál? Hát igen. Ha azonban ezeket nem tudod felvállalni, akkor inkább ne akarj weblapot -- vagy akarj blogot, csak ne nevezd weblapnak. Nem véletlen, hogy a webtervezés, a webdizájn, a sitebuild külön szakma -- amelyet művelői ugyanúgy hosszú évekig tanultak, mint te a könyvtárosságot. Forradalmat akarsz? Akkor tanulj meg küzdeni!

Döglött állatok az út szélén

Mondhatjuk éppen, hogy szerencsés, ha minél több könyvtár jelenik meg a hálón, minél több helyen. Abban a korban, ahol már a politika is potenciális szimpatizáns-bázist lát bele a Twitterbe, a Facebookba és társaiba, elvárható, hogy a könyvtár is képes legyen errefelé terjeszkedni a potenciális használói kör megszólítása érdekében. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogy hogyan használják ki ezeket a csatornákat... (t.i. a könyvtár) nem teheti meg, hogy nincsen jelen az információs társadalom egyik legfőbb (ha nem a legfőbb) kommunikációs csatornáján. Azért. És hogy hogyan? Úgy, hogy rászánjuk az időt, az energiát arra, hogy tanuljunk (l. fent). Úgy, hogy könyvtárvezetőként rászánjuk a humánerőforrást, aki működteti ezt a csatornát. Ha pedig egyszemélyes könyvtár vagyunk, akkor vagy vállaljuk fel mi magunk, vagy ne szaporítsuk tovább a dögöket az útszélen. Pretty please.