Kevés vágyálom van az életemben, ami olyan kégen kísért már, mint a vágy, hogy megtanuljak tisztességesen fényképezni. Tudatosan, túl a minikompaktok "automata" és "látszatmanuális" üzemmódján, amúgy megértve és alkalmazva az expógomb mellett az elméletet is, kicsikarni valami életet a fotóimból, mert az lótúró, hogy "ez itt a Big Ben, jó magas, mondjuk ezen a képen nem látszik". Kompozícióban, technikában egyaránt van hová fejlődni -- mondjuk a majdnem-nulláról nem nehéz. Így harmincon túl (miután az öreguras, mégis hipszter kerékpár vásárlása megvolt) aztán úgy van vele az ember, hogy ha nem most, hát soha.

Read the rest of this post »