Nos, talán kis hazánk az egyetlen ország a világon, ahol valaki egy országos szakmai szervezet feje lehet egy kétoldalas szakmai programmal.
Van annak valami visszás és keserű utóérzete, amikor arról beszélünk, hogy a magyar információs szakembereket tömörítő egyesület elnökségi posztjához kapcsolódó összes dokumentum egy négy évre szóló, 633 szóból álló "
szakmai program" ill. egy
önéletrajz, rich text format, letölthető.
Nem tudom nem megemlíteni, mennyire hiányzik a versenyhelyzet ebből az egészből. Valami, ami arra késztetné az embert, hogy kampányoljon, mutasson, vitázzon, kérdezzen -- megadja a módját. Például
Stroyan és
Sullivan módjára. Jelen legyen csatornákon, küzdjön meg a tisztségért. Bizonyítson.
Lássuk.
Előtérbe kerül az európai digitális menetrend megvalósítása, amelyben a digitális tartalmak feltöltése és elérése, az internethez való hozzáférés és a kapcsolódó készségek egyre inkább szükségesek a mindennapi életben való teljes körű részvételre.
Például az rtf-fájlok létrehozása és átadása feltöltés céljából. Másra nem tudok gondolni a "digitális tartalmak feltöltése és elérése" és a "kapcsolódó készségek" olvastán -- hiszen egyszerűen nincs más, amit alapul lehetne venni. A program voltaképpeni bevezetőjében hangzik el a fenti kijelentés, előtérben szereplő kulcsterületként, amely ezek alapján a pályázó szakmai értékrendjében is kiemelt szereppel bír. Mégis, azon a nyomorult rtf-en kívül bárhogyan próbálom, nem tudok mást felfedezni. Gyertek velem háborúba! Láttam már puskát! Majd vezetlek benneteket!
Az MKE saját programját, érdekképviseleti munkáját évek óta az aktuális könyvtárügyi kérdések figyelembe vételével fogalmazta meg.
Így lehet az, hogy ennyire előrehaladott állapotban leledzünk a "digitális tartalmak feltöltése és elérése" terén, "kapcsolódó készségeink" maradéktalanul megvannak és mindannyian védve érezzük érdekeinket.
[...] most, amikor napról napra keményebb hatások érik a könyvtáros szakmát, meg kell újulnia az egyesületi munkának is, új policy, offenzív jelenlét szükségeltetik a szakmai érdekképviseleti munkában.
Most jelentek meg az e-könyvek, az e-olvasók. Most terjedt el az internethasználat. Most esik a kölcsönzés, most csökken az aktív könyvtárhasználók száma. Most kezdenek lemaradni, leszakadni a könyvtárak technológia és kompetencia terén az információ fejlődésétől, az új információ-szerzési csatornáktól, az átalakuló információ-fogyasztástól. Ó, hogy szerettem volna ezt a programot négy, de inkább nyolc évvel ezelőtt olvasni! Állva tapsoltam volna. Komolyan.
2011-ben olvasva vérlázítóan puha. Nem csap az asztalra. Nem mondja, hogy ébresztő, elaludtunk! Körbeír, passzív módon: "szükségeltetik", ahelyett, hogy "meg fogom lépni ezt, vagy azt, ennek meg annak az érdekében". "Meg kell újulnia" -- mintha külső tényezőben reménykedne, ahelyett, hogy "meg kívánná újítani". Kimért. Nem szembesít drasztikusan a lemaradással, nem hív fel tettre, nem ígér egyértelmű tettet. Ez annyira gyökeresen ellentétben áll, a következő mondattal, hogy az elemzés nélkül is látható:
Programom fókuszában az aktív, szerepvállaló és cselekvő könyvtáros áll [...]
Annyiszor írtam már, hogy fáradt vagyok az MKE-tagok jelentős részének végtelen passzivitásától, hogy már csak kopipésztelnem kellene. Nem hiszek a mesékben, mégis azt olvasom, hogy
[a]z MKE elnökének kötelessége erősíteni a tagság partnerségi kompetenciáit és építeni a tagságában meglévő óriási szellemi kapacitásokra. Az egyesület léte tagságában gyökeredzik, erejét a közös tudáson alapuló cselekvés adja.
Ó, te jó ég, hogyan várjuk el a tagságtól, hogy az egyesület érdekében használja "meglévő óriási szellemi kapacitását", ha azt az elmúlt iksz évben képtelen volt megtenni? Hogyan cselekedjünk "közös tudáson alapulóan", ha már magával a "cselekvés" résszel is problémák vannak? Nem látom leírva, hogy cél lenne új tagok toborozása. Arra a tagságra építünk, amelyre eddig tettük? Amely néha passzív, néha kontraproduktív, néha meg fellángoló, azután hamar el is nyugvó lelkesedéssel vágott bele dolgokba? Arra, amelyik "beleszületett a lavórba"?
Az átfogó cél:
[a] könyvtáraknak és könyvtárosoknak a versenyképes ország kialakításában betöltött meghatározó szerepének tudatosítása a társadalomban és a kormányzati szervekben.
Putty. Ennyi. Kétségek gyötörnek. Jelenlegi állapotunkban tényleg "meghatározó szerepünk" lenne a "versenyképes ország kialakításában"? Valóban fel tudjuk mutatni az ehhez szükséges kompetenciákat, jelentőséget, szerepet? Megkerülhetetlenek lennénk?
Egyértelmű, hogy a tagságnak kell a hájjal történő kenegetés. De erre van-e szükség, vagy inkább arra, hogy először felismertessük a tagsággal, hogy már rég nem vagyunk megkerülhetetlenek? Rég nincs már meg bennünk a szükséges innovativitás, túl régen élünk már a múltban, a múltnak. Rég nincs már "meghatározó szerepünk". Mi magunk sem hisszük el, ha mélyen magunkba nézünk. Akkor hogyan akarjuk elfogadtatni, elhitetni a társadalommal és a kormányzati szervekkel?
A "Feladatok a szakmai érdekképviselet területén" és a "Feladatok az MKE szervezetének megújítása területén" című szakaszokat legszívesebben összevonnám és a következő címet adnám nekik: "Minimum elvárt feladatok". A
szakmai prioritások megtartásával tevékeny részvétel a kulturális, oktatási közgyűjteményi-könyvtári kormányzati munkában -- együttműködési szinten, a civil kontroll szintjén
bekezdés nekem a minimum. Nem kiemelt feladatként, hanem minimum követelményként állítanám. Íme, itt vagyunk mi, az ország legjelentősebb könyvtárügyi egyesülete -- és lám, kiemelt feladatként kell magunk elé tűznünk, hogy elérjük, hogy legyen valami - bármi - szakmai ráhatásunk, hogy részt vegyünk az országban folyó kulturális és közgyűjteményi munkában. Ha valóban "meghatározó szerepünk" van "a versenyképes ország kialakításában", akkor hogyan lehet ez kiemelt feladat?
Szinergiára épülő, új típusú együttműködési modell kialakítása más tárcák vonatkozó területeivel.
Együttműködésre épülő, új típusú együttműködési modell. Vajon az milyen lehet?
Szakmai érdekvédelmi tevékenység megerősítése, folyamatos részvétel kiemelt fórumokon, rendszeres párbeszéd kialakítása a döntéshozókkal mind az elnökség mind a szervezetek szintjén.
Itt elvesztettem a fonalat -- vajon miről is beszélünk? Melyek a "kiemelt fórumok"? Kik a "döntéshozók"? A politika szintjén, a "más tárcák" szintjén, vagy a szervezeten belül? Kire vonatkozik ez a bekezdés? Az MKE-re, vagy az elnökre? Az MKE elnöke szerepelne fórumokon, rendszeres párbeszédbe elegyedne az elnökség és a szervezetek döntéshozóival? Eddig nem párbeszéltek? Vagy az MKE elnöksége és szervezetei beszélnének a döntéshozókkal (bárkik is legyenek azok)? Akkor mire való az elnök? Vagy simán rosszul van megfogalmazva és az elnök egyszerűen az elnökség és a szervezetek álláspontját képviselné a "döntéshozók" felé? Eddig nem ez volt a feladata? Komolyan nem értem, becsületszavamra.
Partnerkapcsolatok fejlesztése. Együttműködés más könyvtáros és civil szervezetekkel. Könyvtárügyi, szakmapolitikai fórumok rendezése az MKE tagsága, a szakma számára.
Ismét egy (két) olyan pont, amelyre azt mondhatom csak: alapvető dolog. Olyannyira alapvető, hogy voltaképpen benne sem kellene, hogy legyen a programban, legalábbis tételesen semmiképp. Könyörgöm, ez benne van az alapszabályban! Akkor ez miért került bele a programba és a fentebb is hiányolt tagtoborzás miért nem? Az is benne van az alapszabályban. Ahogy áttételesen az is, hogy
[a]z együttműködés erősítése a határon túli magyar könyvtáros egyesületekkel, kollégákkal. Közös projektek indítása
meg az, hogy
[n]emzetközi partnerkapcsolatok fejlesztése, megerősítése különös tekintettel az Európai Unióra
és hogy
[k]önyvtáros ismeretek, kompetenciák és készségek fejlesztése
Ennyi erővel azt is írhatnánk, hogy "elnöki munkám során ragaszkodom az alapszabályban foglaltakhoz"...
Elgondolkodtat viszont az alábbi pont:
[a] társadalmi nyilvánosság területeinek erősítése, fórumainak igénybevétele
Vajon a sajtóról lenne szó? Vajon végre megláthatjuk azt is, hogy a Magyar Könyvtárosok Egyesülete két héten belül állásfoglalást tud közvetíteni a sajtó felé? Talán megérjük azt is, hogy a sajtónak nem kell többé "független szakértőket" keresgélnie a vonatkozó témákban, hanem lesz olyan kijelölt és kompetens személy a legnagyobb magyar könyvtárszakmai szervezetben, aki megtalálható, kiállítható és megszólatatható? Talán a könyvtárügy visszakapaszkodhat végre a nyilvánosság szintjére? A fenti mondat reményt ad, mindenesetre...
A "Feladatok az MKE szervezetének megújítása területén" című - nyúlfarknyi - felsorolás nem sok innovációt ígér. Feladatok- és munkacsoportok felállítását a fentebb tárgyalt alapfeladatok megvalósítására. Még hangsúlyosabb támaszkodást az alapvetően passzív és jövőkép nélküli tagságra. A már működő bizottságok fenntartását. A "megújítás" szó olvastán magasba szárnyallt a képzeletem -- azután agyonlőtt és döglött madárként zuhant a földre és mélyebbre...
A záróakkordok ízetlenek, általánosságokban szólnak:
[a] program megvalósításának alapja országos integráló szerepünk megtartása, ebben a tagság akaratának egyértelmű megnyilvánulása. Ennek elvárhatóságához pedig az egyesületen belüli megújított kommunikáció alapvető feltétel.
És kissé érthetetlenek is.
Nem kétlem, hogy Bakos Klára jól fogja végezni a munkáját. Abban az értelemben ebben tökéletesen bizonyos vagyok, hogy vezetői munkája során szem előtt fogja tartani az alapszabályt, visszatartja a káoszt és képes lesz egyben tartani ezt a túl lazán, túl érdektelenül és kemény vonalas jövőkép nélkül szerveződő egyesületet. Ebben már bizonyított és a munkáját igen-igen jól végezte.
Mindazonáltal a programból számomra hiányzik az erő, a határozottság. Hiányzik a markáns jövőkép, egy olyan elnökség képe, akik kérlelhetetlenül terelik a tagságot, a nyájat a jövő - a tulajdonképpeni jelen - felé. Megtartó, konkrétumok nélküli, fenntartó (és épp ezért betartható) program. Biztosra megy. Tulajdonképpeni haladás reménye nélkül. Címmel, dátummal, aláírással 633 szó, négy évre.
Ez a bejegyzés - cím, dátum, idézetek nélkül - 1108 szó -- és a pillanatnak íródott.
