Permalink | Leave a comment  »

Amit tudni kell előljáróban az ugye az, hogy az ALA igen furán, hároméves ciklusban választ elnököt, illetve ebből az elnöki tisztség csak egy év, de évente van választás is, szóval fura, de megpróbálom elmagyarázni annak, aki számára nem világos.

Amikor valakit megválasztanak az ALA elnökének februárban, akkor az elnöki tisztet csak a következő évben tölti be. A megválasztás évében még csak "President-Elect" lesz, azaz kb. "elnökségre kiválasztott személy". A megválasztást követő évben "President", azaz elnök lesz. A hároméves ciklus utolsó évében a címe "Immediate Past President", azaz "a jelenlegit közvetlenül megelőző elnök". 

Bolond beszéd, de van benne rendszer.

Gondoljunk csak bele: azzal, hogy valakit megválasztottak, de még nem elnök, lehetőséget kap arra, hogy belelásson a szervezet működésébe, felkészüljön az elnöki évre, majd - amikor arra kerül a sor - zökkenőmentesen átvegye a stafétabotot. Elnöki éve alatt végzi az elnöki teendőket, ám megelőző-elnöki, harmadik éve alatt lehetősége van lezárni hosszabb projekteket, valamint tapasztalatokkal segíteni a jelenlegi elnök munkáját és a megválasztott elnök felkészülését. A folytonosság megvalósul.

De nem is erről akartam beszélni.

Harminckét nap múlva az ALA ismét választ. Anno az MKE tisztújítása kapcsán már írtam arról, hogy mennyire kellene ebbe az egészbe az igazi kampány, akkor Stroyannal és Sullivannel példálóztam (Sullivan nyert, egyébként).

A mostani két jelöltnek is van weboldala: Stripling, Millsap.

Lehet bogarászni, majd a tapasztalatokat az MKE tisztújítás és az ALA elnökválasztás kapcsán ismét összevetni.

Permalink | Leave a comment  »

Olvasom az [origo]-n, hogy a Kedves Vezető könyvtárban járt. Ezzel mintegy párhuzamban a Facebookon is értesültem róla, mondhatni első kézből, az ominózus könyvtárban dolgozó kolléganőtől, aki szerint a látogató "tényleg érdeklődő" volt, megértéssel hallgatta a könyvtárosok által elétárt problémákat stb. Ez tök jó.

Mondjuk még tökjóbb lett volna, ha ezt azelőtt ejti meg, mielőtt nekiállnak széjjelbombázni a kultúrszférát. Ahogy szerintem a tanárok is tökre örültek volna neki, ha először kérik ki a véleményüket és csak utána terveznek meg bizonyos dolgokat. 

Meg tudom, hogy "alig-állampolgárok" még, de a mostani 12. évfolyam tanulóit is megkérdezhette volna valaki a felsőoktatási keretszámok megállapítása előtt, hogy "hát mi akarsz te lenni te kis fíreg? oszt pénzed lesz-e rá?". Lehet, hogy nem később kellett volna rádöbbenni erre.

Jaj, meg emlékszem, amikor pármillió másik szerencsétlennel együtt megkaptam a szociális konzultációs levelet, mindenki csupa szépet meg jót kívánt benne, erre tessék.

Na mindegy, nem puffogunk.

Az előbb egyébként az [origo]-s cikket kerestem volna "orbán eger könyvtár" keresőkombóval, de rájöttem, hogy a Google puccsot tervez:

Permalink | Leave a comment  »

"Csak hogy a témához szóljak,..." -- szokta mondani az Asszony, leginkább abban az esetben, amikor az addigi beszélgetés témájától totálisan eltérő témában szeretne megnyilvánulni. Ma abszolút ez jutott eszembe, amikor az MKE főtitkárának levele beesett a Katalistre.

Miután vagy három napja az MKE hallgatásáról van szó fősodorban, az MKE levélben reagált a fősodor egyik mellékpatakjára. Megjegyzem a téma valóban fontos, de nem számítottam arra, hogy az MKE vezetősége pont ezt és csak ezt fogja lereagálni.

Elmondom, hogy szerintem miről van szó. 

Aki követi a blogomat (vagy az MKE elnökségi üléseinek jegyzőkönyveit), annak nem újdonság, itt is megénekeltem, hogy az MKE állítólag 800000 Forintos deficittel működik (azóta lehet, hogy több, nem tudom). Ez már a tavalyi, október 18-i ülésen számszerűsítve lett. Ugyanakkor azt is megbeszéltem magammal (meg kicsit veletek is), hogy jelenleg nem látom (látjuk) azt a "hozamot", amelyért megéri MKE-tagnak lenni. És hogy többek között ezért is látom úgy, hogy az MKE kutya kemény év elé néz.

Az elitista kommunikáció-tagadás, a szakmai érdekvédelmi képesség teljes hiánya, a stratégia elkészítésének és a valós megújhodás egyre halogatása, az adminisztrációs problémák, az inaktív tagszervezetek, a könyvtári-könyvtárosi jövőkép megfogalmazása terén látható impotencia mind-mind a tömeges tagvesztés felé mutatnak, így viszont az MKE egyre inkább fenntarthatatlan lesz.

Ehhez képest mindig vannak olyanok, akik továbbra is bíznak és remélnek (szívem mélyén egyébként én magam is). Jön valaki (nevezzük Mátyásnak), aki egy bazi nagy ziccert kínál az MKE vezetésének. Azt, hogy az MKE-vezetés anélkül szólíthat meg egy csoportot, hogy a kisujjukat mozdítani kellene érte. Névlegesen a könyvtáros-hallgatókat. Szóval jön ez a szegény ember (Mátyás), aki hajlamosnak látszik arra, hogy a nagy MKE zászlaja alatt létrehozzon egy hallgatói szekciót. Amibe majd esetleg már a pályára lépés előtt be tudják léptetni a hallgatókat, anélkül, hogy azoknak konkrét tapasztalataik lennének a könyvtári rendszer működésével, az MKE problémáival stb. kapcsolatban. Magyarul a keserű tapasztalatok megszerzése előtt el lehet kezdeni a "szervezetbe történő beszoktatást". Mindemellett tagdíjhányadot lehet szedni tőlük.

Oké, nehogy félre lehessen érteni a dolgot: magam is hiányoltam a hallgatók jelenlétét a könyvtárosi közéletből. Eddig stimmt. Az MKE-nek már régen meg kellett volna szólítania a hallgatókat. Eddig is stimmt.

Ami nem stimmt, az az, hogy

• az MKE tulajdonképpen a kikapart gesztenyét igyekszik sebtiben elfogyasztani, illetve hogy
• a fentebb ismertetett tények tükrében úgy tűnhet, hogy a gesztenye pusztán a túlélés miatt fontos, nem pedig elvi szinten, valamint hogy
• Mátyás ebből azt szűrheti le, hogy igen, amíg csatlakozni akarsz, szóba állunk veled -- ha már bent vagy, nem méltatunk válaszra. Ha ezt leszűri, akkor másutt keresi a hallgatói érdekvédelem lehetőségét.

Még valami: ismét iszonyatos kommunikációs buktának tartom, hogy az MKE a három napja folyó levélváltásból kizárólag erre reagált, az összes többi kérdést megválaszolatlanul, a kritikákat cáfolatlanul hagyva. Főleg annak fényében, hogy a levél összes mondanivalója annyi, hogy Mátyással felvették a kapcsolatot. Egyetlen mondat erejéig sem jelenik meg, hogy egyáltalán foglalkoznának a három napja a fejük felett zajló, voltaképpen róluk szóló levélváltással -- amivel kapcsolatban sok ember várja egyébként, hogy végre megszólaljanak.

MKE-ügyben egyik kedvenc idézetem Bakos Klárától való és szintén az október 18-i jegyzőkönyvben olvasható:

Továbbá a továbbiakban ne használjuk az MKE elnökség kifejezést akkor, amikor a szervezetek – elnökség relációról beszélünk, mert ez azt erősíti, mintha az elnökség nem az MKE része lenne, hanem tőle független, mintegy önálló szervezet lenne, önálló gazdálkodással, pedig erről szó sincs.

Ezzel szemben nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy valójában két MKE van. Egy elnökség, amelyik vagy csinál valamit, vagy nem, mert nem mond semmit, nem kommunkiál és nem ereszkedik le.

És van egy tagság, akik úgy érzik, magukra hagyták őket, akiknek gyűlnek a problémáik, a kérdéseik, a sérelmeik és az indulataik -- amíg egyszer valaki ki nem egyenesíti a kaszát.

Permalink | Leave a comment  »

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, fogalma sincs a világról és legszívesebben kiállna valami jó magas és jó nyilvános helyre, ahonnan embertársai megrökönyödésére teli torokból beleüvölthetné a szélbe, hogy "WTF?!"...

Így vagyok pont most az MKE kapcsán.

• Könyvtárosok között mintha elindult volna valami diskurzus, amiben többek között az MKE is megjelent, mint egyáltalán nem marginális szereplő (ide kattints, keresd a "leepitesek urugyen" tárgyú leveleket). Amellett, hogy többféle forgatókönyv is felvetődött, mit kellene (ill. kellett volna) az MKE-nek meglépni (többek szerint nyilvános állásfoglalást a leépítések ügyében, vagy éppen felvállalni valamiféle markáns könyvtári jövőkép megalkotásának kezdeményezését stb.), az álláspontok különbözősége ellenére azt senki sem látszik vitatni, hogy az MKE-nek masszív felelőssége van ezekkel a dolgokkal kapcsolatban (még a KKDSZ, a szakszervezet elnöke szerint is). Az egyetlen megszólaló szerint, aki némileg MKE-színekben tűnt fel (területi szervezet elnöke), szóval szerinte meg nincs. Több kérdés is megfogalmazódott az MKE elnöksége felé (frankón, kérdés formában), ám annak ellenére, hogy folyamatosan róluk van szó, mindeddig nem válaszoltak. Semmit. Egy árva szó nem sok, annyit sem.
• Január 10-11-e körül volt MKE elnökségi ülés, ma, február 7-én, még mindig nem találom a jegyzőkönyvét a honlapon, mondjuk ez még belefér a "megszokott" kategóriába. 
• Tegnap múlt két hete (január 23-án), hogy levelet intéztem az MKE Etikai Bizottságához a már ismertetett spammel kapcsolatban, ha jól emlékszem, akkor hatan írtuk alá. A levélben meg volt adva a feladó postacíme, meg biztos-ami-biztos alapon beleírtam a végére az emailcímemet is. Máig nem kaptam semmiféle választ, még azt sem nyugtázták, hogy megkapták, vagy foglalkoznak vele, vagy menjek a pokolba. A sztoriban annyi a fejlemény, hogy ma az intézményi emailcímre beesett egy újabb spam-jellegű levél, ezúttal magától a Kft.-től, amely "pályázat konzultációra" hívja az intézményt, amelynek lényege, hogy megpróbálják eladni nekünk a szolgáltatást. A konzultációs partnerek között ismét ott van Biczák Péter neve.

A fentiek ellenére onnan tudom, hogy mégis működik (legalább valami iszonyatosan kis fordulatszámú alapjáraton) az MKE elnöksége, mert egy február 6-án kelt és a tagszervezeteken keresztül kézbesített e-levélben Fehér Miklós főtitkár jelzi, hogy a tavaly december 15-én elfogadott és január 1-jén hatályba lépett új civil törvény szerint mostantól ilyen meg ilyen formában kell az éves beszámolót meg miegyebeket beküldeni, úgyhogy a tagszervezetek lesznek szívesek, és.

Plusz arról is értesültem (szintén a fent mondott levélből), hogy "működésünk átgondolása és az alapszabály módosító javaslatok megtétele céljából munkához látott a [...] Szervezetfejlesztési Munkabizottság", melynek célja, hogy "áttekintse a civil szervezetek működésére érvényes jogi környezetet, a működésünk gyakorlatát" és a kettőt összehangolja. Amiből számomra az tűnik ki, hogy létrejött egy munkabizottság, ami szervezeti-strukturális síkon majd jól rendbeteszi az egész mindent (hogy jogkövetően működjünk).

Meg hatalmas hiányérzetem van (már megint? még mindig?), mert megintcsak nem tudtam meg az ég világon semmit arról, hogy készül-e stratégia, vagy megyünk-e előre valamerre, vagy hogy egyáltalán az egy éve tartó ciklusban merre is van az előre.

Mi van veled MKE?! Nagyon vékony jégen táncolsz, kapjad már össze magad...!

Permalink | Leave a comment  »

...ments meg Uram, minket! Minek beszélni a problémákról, úgyis mindnyájan a sors kezében vagyunk.

A passzivitásnál csak a tök felesleges aktivitás a rosszabb...

Permalink | Leave a comment  »

Németh Marci az OSZK-s elbocsátásokról szóló levelének elején egy teljesen jogos kritikát is megfogalmazott az MKE-vel szemben.

Az MKE-nek és az érdekvédelemnek annyi köze lehetett ebben az esetben egymáshoz, hogy az MKE-s alkalmazottak és az iroda megmeneküljenek

-- írja Marci, és hát igen, az MKE ismét csendben van (ehhez nagyon ért). Ugyanakkor az idézett mondat csak akkor nyeri el igazi súlyát, ha összevetjük az MKE 2011. november 23-i elnökségi ülésének jegyzőkönyvével (pdf), annak is a harmadik napirendi pontjával:

Tájékoztatás az MKE titkárság titkárságvezetői státusz helyzetéről. Bakos Klára elnök röviden informál arról az egyeztetési folyamatról, melynek során az OSZK főigazgatójával, Dr. Sajó Andreával arról állapodott meg, hogy az OSZK-t érintő költségtakarékossági program az első tervekkel ellentétben nem érint bennünket, azaz az MKE részére eddig OSZK létszámkeretben biztosított titkárságvezetői státusz a továbbiakban is megtartható marad. Örülünk, hogy a Nemzeti Könyvtár átérzi, hogy a szakmai szervezet működési támogatása a magyar könyvtárügy egészének nyújtott támogatást jelent, ami az OSZK küldetése. A partnerségi megállapodást írásban is megerősítjük.

Magyarul "az OSZK-t érintő költségtakarékossági program" keretében először úgy volt, hogy a titkárság és a titkárságvezetői státusz is megy. Ezután Bakos Klára valamiféle megállapodást kötött az OSZK főigazgatójával annak érdekében, hogy "az első tervekkel ellentétben" ez ne így legyen. Magyarul - ismeretlen tárgyú alkudozás után - sikeresen megérdekvédte a titkárságot és a titkárságvezetői státuszt is. 

Ami gondot jelent, hogy ezzel a titkárságvezető helyett valószínűleg egy másik OSZK-dolgozó sorsát pecsételte meg. Plusz, ahogy mondani szokás, az MKE-vezetés "jön eggyel" az OSZK-nak. Például azzal, hogy szemérmesen elfordítja a fejét, amikor az OSZK-ban mintegy száz fej lehullik. És mélyen kussol.

MKE Alapszabály (pdf), 2. § (2) b):

[Az egyesület célja, hogy] képviselje a könyvtárosok, szakirodalmi tájékoztatást végzők [...] szakmai érdekeit...

Ha egy százemberes leépítés során még arra sem kerül sor, hogy a vezetőség egy közleményt kiadjon a dologgal kapcsolatban, akkor kérdés, hogy vajon mi lehet az a történés, ami megüti az MKE elnökségének ingerküszöbét?

Vegyük észre, hogy attól, hogy hallgatólagosan nem állítunk akadályt a leépítés útjába, még jelezhettük volna a tagság felé, hogy foglalkozunk az esettel. Például így: "a könyvtár vezetésével történt egyeztetés során nyilvánvalóvá vált, hogy sajnálatos módon az intézmény működőképességének fennmaradása a tét, ezért - bár nem szívesen, de - tudomásul vesszük a tényt, hogy az elbocsátásokra szükség van".

Azzal, hogy semmiféle megnyilvánulással nem bajlódunk, az üzenet az lesz, hogy az ország legnagyobb könyvtárának 20 százalékos leépítése nem lépi át az ingerküszöbünket. Vagy még rosszabb: a fenti elnökségi ülésen elhangzottak fényében azt fogják feltételezni, hogy a saját titkárságunk bevédése fontosabb volt számunkra, mint száz könyvtáros érdekeinek védelme.

Az OSZK elküldött alkalmazottai felé itt fejezném ki együttérzésemet és ezúton is üzenném: ha MKE-tagok vagytok, itt az ideje, hogy ezen változtassatok. Az MKE elnöksége ennyit (sem) tud nyújtani nektek. Ti miért nyújtanátok nekik bármit is?

Permalink | Leave a comment  »

A mai KIT Hírlevélben jött egy (meglehetősen gyenge) referátum "Miért veszélyeztetik az e-könyvek a könyvtárakat?" címmel (egyébként csak én vagyok vele úgy, hogy az egész KIT mintha egyre gyengébb lenne?). A referált cikk a Bibliograpic Wilderness blogon jelent meg (az oldal alcíme sokatmondóan: "Gone to Croatoan", ha nem érted, itt a megfejtés) "Why a shift to ebooks imperils libraries" címmel.

A könyvtárak ekönyv-kölcsönzési gyakorlatának kialakításában az egyik legfőbb akadály ugye a kiadók akarata (illetve: nem-akarata). A kiadók az ekönyvtárak kialakításának kérdésében fejőstehénként kezdtek tekinteni a könyvtárakra -- itthon például nem tudok olyan kezdeményezésről, amelynek keretében a piaci szereplők és a könyvtárak egyeztetni kezdtek volna arról, hogy a szerzői és kapcsolódó jogi dologkkal összefüggésben felmerülő költségeket áttárgyalják. Magyarul, hogy kialakítsanak egy speciális, könyvtári ebook-szolgáltatással kapcsolatos díjfizetési rendszert. Ehelyett olyan oldalról próbálják megfogni a dolgot, hogy ne csináld, meg kőkemény DRM, meg 26 kölcsönzés, meg prostitúció.

Egyfelől ez érthető, hiszen a kiadó alapvető érdeke, hogy (e)könyveket adjon el, a könyvtári példány legfőképp úgy érné meg, ha eleve több pénzért adná el a könyvtárnak a művet, illetve úgy, ha minden kölcsönzés után jogdíjat kapna. Minden kikölcsönzés mínusz egy vásárlás, gondolják a kiadók. Azonban azzal senki nem számol, hogy hiába van valakinek pénze könyvtári tagságra, attól még nem lesz automatikusan pénze vásárlásra is. Magyarul attól, hogy kikölcsönözni nem tudja, még nem biztos, hogy megveszi.

Ám nem verhetjük el a port egyedül "szegény" kiadókon, hiszen a könyvtárak is eléggé benne vannak abban, hogy az ebook-kölcsönzés igen lassan, vagy egyáltalán nem terjed. Mégpedig a következő okból: fogalmuk sincs, hogyan kell csinálni. 

Az amerikai könyvtárak az OverDrive-val szerződésben valamivel egyszerűbb helyzetben vannak -- gyakorlatilag nincsenek rákényszerítve arra, hogy saját modellt ill. rendszert dolgozzanak ki. Ennek ellenére számtalan könyvtár küszködik azal, hogy lebokszolja a saját kis meccsét a kiadókkal és a vendorokkal.

Ugyanakkor elmondanám azt is, hogy Magyarországon az elektronikus dokumentumok könyvtári szolgáltatása is elég gyenge lábakon áll -- kölcsönzési modell pedig abszolút nincs. 

A címben említett vonatról: az Amazon KOLL (Kindle Owners' Lending Library) jött, látható és talán ebben is győzni fog. Nem jelent semmit, hogy jelenleg csak azok számára elérhető, akik Kindle-birtokosok. Az sem, hogy egyelőre csak az Egyesült Államokban elérhető a KOLL. Az sem, hogy csak egy könyv lehet nálad egyszerre, ahogy az sem, hogy havonta egyszer kölcsönözhetsz. Számtalan példa van arra, hogy egy eredetileg meglehetősen szigorú szabályrendszerrel működő szolgáltatás a későbbiekben "felpuhul" -- nem csodálkoznék, ha az Amazon előbb-utóbb a tengeren túlra is kiterjesztené a szolgáltatást, egyszerre mondjuk 5 könyvet tenne kölcsönözhetővé és nem havonta, hanem például hetente egyszer kölcsönözhetnénk. 

A dolgok jelen állásából mindazonáltal az látszik, hogy az elektronikus dokumentumok szolgáltatásán túl a kölcsönzésüket is a piaci szereplők viszik majd előbbre (l. Amazon), illetve hatékonyabb modellt fognak majd kidolgozni és gyorsabban, a könyvtárak feje felett, a könyvtárakat akár csupán partnerként bevonva (l. OverDrive). A könyvtár maximum ott lesz majd releváns, hogy sok embert lehet rajta keresztül elérni. Ám ha a könyvtárak ebből is kiszorulnak, akkor a későbbiekben valószínűtlen, hogy labdáda tudnak majd rúgni...

Ha ez így történik, akkor sajnos az lesz, ami Magyarországon most is van: public domain és hetven éven túli műveket szolgáltatnak majd, ugyanazokat, amiket egyébként száz másik (nem könyvtári) forrásból is be tudunk szerezni.

Permalink | Leave a comment  »

A cím nem rosszmájú, a Halisnak nem nagyon volt más választása. Vagy prostituálódik kicsit és úgy fekszik le, vagy knockouttal.

Ma jött ki a Katalistre a Halis Könyvtár és a kiadók közös(?) nyilatkozata, amelyben (azon túl, hogy a Halis szánja-bánja stb.) a kiadók tulajdonképpen azt fektetik írásba, hogy szuperior létformák a könyvtárak felett, ha akrják, akkor minden további nélkül akár blokkolhatják is a teljes hazai digitalizálást:

A könyvek jogtulajdonosai (kiadók és szerzők) egyezséget kötöttek a Halis István Városi Könyvtárral, amelyben az okozott károk megtérítésének jelentős részét a megegyezés érdekében elengedték. Ezt annak érdekében tették, hogy ezen eseten keresztül a magyar könyvtárosi szakma tudomást szerezhessen arról a magyar könyvtárosi szakma tudomást szerezhessen arról, hogy az digitalizálási törekvések során figyelembe kell venni a még védett műveket, könyveken fennálló szerzői jogokat és tudatosodjon, hogy a digitalizálási tevékenységek során körültekintően kell eljárniuk, a jogtulajdonosokkal egyeztetéseket kell lefolytatniuk, ha a szabad felhasználás esetein kívül műveket akarnak közzétenni.

Azaz ha kihagysz minket a számításból, az utolsó forintodat is kipereljük belőled. Mi állunk közted és a digitális könyvtár között, nem tudsz megkerülni bennünket. Ha megpróbálod, kicsinálunk. Ha digitalizálni akarsz, hozzánk jössz először, megértetted?

Ez egyfelől érthető, hiszen a Halis baromságot csinált, akármennyire is fasza ötlet a NagyKAR. Másrészről viszont ez az egész közlemény egy nagy büdös erőfitogtatás.

A fentebb idézett bekezdésben burkoltan benne van, hogy a Halis egy közlemény erejéig a kiadók kurvájává (elnézést) válik. Kevesebb lesz a bünti, ennek érdekében azonban a legnagyobb könyvtárszakmai nyilvánosság (Katalist) előtt kell számot adnia hibájáról, engedni, hogy a kiadók az ő példájukon keresztül tegyék helyre minden könyvtáros agyát és példát statuáljanak.

A Halis pedig lefeküdt, ám ezért valahogy nem tudom elítélni. Ha a mozgástered egyik vége a prostitúció, a másik meg a knockout...

Permalink | Leave a comment  »

Amikor mondom, hogy az amcsi, meg úgy általában az angolszász könyvtárosok sokkal pozitívabban állnak hozzá az élethez (meg úgy általában a szakmához), mint itthon, akkor mindig megkapom, hogy "persze, de az ott egy tök más világ".

Most írtam egy cikket az egyik könyvtári folyóiratba a tavaly őszi ILI-ről, ahol szintén a mentalitásbeli különbségekre helyeztem a hangsúlyt. Valószínűleg ezzel kapcsolatban is megkapom majd ugyanezt, ha megjelenik.

Holott például most olvasom a Library Journal 2012-re vonatkozó pénzügyi felmérésének összefoglalóját, és erős párhuzamot vélek felfedezni az amerikai könyvtárak és a mondabeli torkos borz között. Ugynez Angliában, ha lehet, akkor még durvábban.

Mondjuk - maradva a mentalitásnál - ott eleve komolyan veszik ezt az egész "munkahelyre azért járok, hogy dolgozzak" dolgot. Itthon meg megy a szobanövénykedés, meg a vegetáció. Tisztelet a kivételnek, mint mindig.

Annyira viszont nem vagyunk emberek a gáton, hogy megfogalmazzunk egy tisztességes állásfoglalást a nyilvánosság felé, mint a CILIP vagy az ALA. Elég ha akkor beszélünk, ha kérdeznek.

(Tulajdonképpen a két külföldi budget cutról szóló linket akartam megosztani, az eleje csak bevezető, a végén meg elszabadult a pokol. Az "FY" az amerikai cikkben "financial year"-t takar, bocs, ha tudtad, nekem negyed óra után esett le.)

Permalink | Leave a comment  »

Permalink | Leave a comment  »

Megmondom őszintén, az első két bekezdés olvasásakor igen-igen megörültem -- végre munkában az MKE elnöksége, felhívják a figyelmet az új TÁMOP-ra (Tudásdepó Expressz, második kör), a pályázat keretében megvalósítható és megvalósítandó fejlesztések fontosságára. 

Csak a harmadik bekezdés tudatosította bennem, hogy - habár a levél az MKE elnökségének egyik tagjától, Biczák Pétertől érkezett, saját neve alatt - a levél tulajdonképpen spam, méghozzá a legrosszabb fajtából. Abból a fajtából, amikor egy fajsúlyos (nyugalmazott) könyvtárvezető, a legnagyobb hazai szervezet elnökségének prominens tagja egy önmagához közel álló pályázatíró cég szolgáltatásait próbálja rátukmálni a könyvtárakra.

A dolgon még az sem segít, hogy nem az MKE elnökségi tagjaként írta alá, hiszen mint elnökségi tag, valamiféle "könyvtári közszereplő", habár tudom, hogy ilyen jogi kategória nincs egyébként. Így pusztán etikátlannak tartom a dolgot (a spam önmagában is etikátlan egyébként). 

Íme a teljes spam (a cég nevét természetesen töröltem):

Tisztelt Igazgató Asszony! Tisztelt Igazgató Úr! Kedves Kollégám!

Az Új Széchenyi Terv keretében folytatódik a „Tudásdepó-expressz”, melynek átfogó célja, hogy a könyvtári rendszer jobb hatásfokkal szolgálja a minőségi oktatást.

A pályázat nagy lehetőséget biztosít a könyvtárak számára, hogy a nehéz költségvetési helyzet ellenére jelentős tartalmi, illetve információs technológiai fejlesztést valósítsanak meg.

Szeretném figyelmébe ajánlani a *** Kft. (www.***.hu) szolgáltatásait, mely a pályázatírás, pályázati tanácsadás területén nagy tapasztalattal rendelkezik, s hathatós segítséget tud nyújtani a pályázni szándékozó könyvtáraknak. Természetesen a magam szakmai tapasztalataival én is segítem a cég munkáját, de az Önökkel való közös együttműködés igazán érdemi munka lenne – ha ezt igénylik.

Különösen hasznos lehetőség a cég által felajánlott egyéni konzultáció, amelynek során mind tartalmi kérdésekben, mind pályázati kérdésekben a pályázó egyéni körülményeit figyelembe véve kaphatnak segítséget.

Kérem, a könyvtára fejlesztése érdekében pályázzon, éljen a lehetőséggel, s keresse meg a *** Kft. munkatársait. Visszajelzésük esetén más, önöket érdeklő pályázatokról is kaphatnak ilyen tájékoztatást.

Üdvözlettel:

Biczák Péter

a Pest Megyei Könyvtár

nyugalmazott igazgatója

Elgondolkodtam, hogy az MKE Etikai Bizottságához fordulok az ügyben, de... hopp, Biczák Péter a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Etikai Bizottságának elnöke... 

Permalink | Leave a comment  »

Pont a múltkor értekeztem itt az indie szerzők meg a self-publishing kapcsán arról, hogy milyen jó lenne, ha a könyvtáros egyesületek vagy szervezetek komolyabb kiadói tevékenységet is bevállalnának.

Erre jön most szembe az ALA sajtóközlemény, hogy az egyesület ezentúl nem csak a könyvtárosokat és a könyvtárakat célozza majd kiadványokkal az ALA Editions-ön keresztül, hanem kiterjeszti a dolgot a tágabb piacra is, természetesen ezzel is népszerűsítve a könyvtárakat, az olvasást és a saját "brandjeit", az "ILoveLibraries"-t és az "@ your library"-t.

A Huron Street Press nevű új "kiadó" az Independent Publishers Groupon (Független Kiadók Csoportosulása) keresztül értékesíti a műveket. Egyelőre csak papír és csak előrendelhetőség, de gondolom ez majd változni fog.

Figyelsz, MKE?

Permalink | Leave a comment  »

Az a gond a zinterneten terjedő dolgokkal kapcsolatban, hogy rettentő nehéz visszakövetni, hogy pontosan ki írta le először azt a bizonyos dolgot. Sőt, mivel, a zinternet nap-mint-nap változik, könnyen lehet, hogy ami most "elsőnek" tűnik, az voltaképpen a harmadik, csak az első kettő azóta lekerült. 

Többek között ezért olvasom szemöldökfelvonva a hírt, hogy a Szeretett Vezető és stábja nyomozást indít(hat)ott annak felderítésére, hogy honnan ered a bankbetét-államosításról szóló rémhír. 

A bankbetétállomány esetleges államosításáról szóló hír először egy blogbejegyzésben jelent meg. Az oldal, ahol megjelent, január 10. óta nem elérhető.

A lehetséges nyomozás pontos alapja számomra ugyan nem érthető (nem alakult ki tömeghisztéria, nem sérült egyetlen egyén jó hírneve sem, lázítás sem folyt stb.), ám állítólag "bűncselekmény", meg "híresztelés" meg ilyenek.

Amit ezzel kapcsolatban kérni szeretnék a Szeretett Vezetőtől (és stábjától): szoktam kapni ilyen leveleket, amikben az van, hogy ha nem küldöm tovább tíz embernek (minimum), akkor meghalok, meghal valakim, elszegényedek stb. A kérésem az lenne, hogy mivel ezek a levelek többé kevésbé mindenkihez eljutnak és a bennük leírt állítás minden bizonnyal hamis (kivéve az elszegényedés részt), legyenek szívesek felderíteni ezen levelek forrását, hiszen "bűncselekmény", meg "híresztelés" meg ilyenek.

Nem értek ezekhez a titkosszolgálati dolgokhoz, de talán érdemes lenne ráállítani a TEK-et, a NIBEK-et, meg nem is tudom, esetleg azokat a zembereket ott a tévéből, na, mondjad már, IVO. De ez csak az én javaslatom.

A végére a csattanó:

"Vizsgálhatják, honnan indult a bankbetét-államosításról szóló hír" (2012. 01. 19. 7:12) -- "Átvenné a kormány a bankoktól a babaszámlát" (2012. 01. 19. 6:43)

Permalink | Leave a comment  »

Én elhiszem, hogy a nagy Schmitt Pálgium-botrány olyan közérdeklődést zúdított a könyvtárra, amit nem nagyon tudtok hová tenni. Azt is elhiszem, hogy a szerzői jog védelmében nem lehet fotót készíteni az "álamfő" doktori disszertációjáról (ami vicces, értitek, Schmitt, plágium, szerzői jog, érted, de mindegy, ha akarom elfogadható indok).

De az, hogy az [origo] munkatársai "két órát kaptak arra, hogy elolvassák a mintegy kétszáz oldalas anyagot" -- na, ezért szégyelljétek magatokat, mert ez már a csak-azért-is-kib*szunk-veletek tipikus esete.

Azért gratulálok sajtómegjelenésetekhez.

Permalink | Leave a comment  »

A 2012-es év nem lesz könnyű a Magyar Könyvtárosok Egyesülete számára. Az Egyesület a második évnek fut neki létező stratégia nélkül, illetve lehet, hogy a stratégia kész van, csak nem hozzáférhető, vagy épp készül, vagy épp nem is készül, vagy ki tudja. Ha emlékeztek az október-november havi történésekre, akkor talán arra is emlékeztek, hogy decemberben a megújulás/megújítás, a munkacsoportok kérdése stb. még az MKE bürokratikus útvesztőjében bolyongott valahol.

A december 15-i elnökségi ülés jegyzőkönyvéből (pdf) annyi derült ki, hogy az MKE létrehoz egy úgynevezett "Szervezetfejlesztési Munkabizottságot", melynek hivatalos létrejöttéről elnökségi határozat dönt majd a januári elnökségi ülésen. Ezzel párhuzamosan felállt egy PR-munkacsoport is (egyébként érdemes lenne egyszer azt is körbejárni, hogy a marketing-ciklusból és -folyamatból miért éppen és miért csak a közönségkapcsolati tevékenység került kiemelésre). Valamint a főtitkár utasítást kapott a Határozatok Tárának webesítésére, ez eddig nem történt meg. 

Ennyit lehet egyelőre tudni, ám például a készülő (valószínűleg 2011-2014 közötti, divatosan visszamenőleges hatályú?) stratégiával kapcsolatban egyelőre még véleményezésre szánt munkaanyag sem köröz, azaz vagy még munkaanyag sem létezik, vagy pedig a transzparencia teljes megtagadásával, zárt folyamat során kerül összeállításra. Emlékeztetnék rá, hogy már novemberben felvetettem a transzparencia hiányát -- ezzel párhuzamosan még két dologra hívnám fel a figyelmet.

1. Fehér a fentebb linkelt posztban is hivatkozott levelében azt írta, hogy "[k]özben készül a stratégia", illetve
2. szintén ugyanő, szintén az említett levelében megjegyzi, hogy "új szél" fújja a vitorlát.

Habár az MKE elnöksége a szervezeti megújítást, megújulást kommunikálja (már amikor és már ahogyan), sajnos ennek sokkal inkább cáfolata látszik, mint megerősítése. A döcögve haladás (bár önnön bevallásuk szerint "megfontolt" a helyes szó) és a részterületeken végzett (végzendő) tatarozás azt láttatja, hogy az MKE elnöksége jelentősen alábecsüli a megújulás kényszerét és igényét. A törekvések nem az MKE egészét próbálják rendbetenni, hanem mintha foltvarró módjára próbálnák összefércelni a hasadékokat és visszatömködni a bélést. Itt egy kicsit a public relationt, ott egy kicsit a szervezetet, megint leheletnyit a gazdálkodást.

Itt magamban a következő lehetőségeket látom:

1. az elnökség nem ismeri fel, hogy mély, a szervezet gyökerekig ható reformokra van szükség;
2. felismeri az átfogó reform kényszerét, ám nem kívánja azt végrehajtani;
3. felismeri a kényszert, de a reformok kivitelezéséhez nincs elég ereje, lendülete -- vagy ötlete, tudása.

Sajnos beigazolódni látszik, amit már korábban hangoztattam: az új szél nem sokat ér, ha nem új vitorlát fúj. A vitorlaproblémák talán még tavaly márciusban kezdődtek -- és az elmúlt nyolc hónapban egyre eszkalálódtak.

Ez azonban még messze nem a csúcspontja az eseményeknek. Az még előttünk áll.

Számomra úgy tűnik, hogy egyre többen szemlélik meglehetősen kritikusan az MKE tevékenységét. Minden jel arra mutat legalábbis, hogy a befektetés és megtérülés vizsgálatakor nagyon sokan döntenek úgy, hogy a jelenlegi MKE nem biztosítja nekik azt a "hozamot", amelyet elvárnak. A szervezet pénzügyi gondjai is errefelé visznek minket. Ráadásul a tagdíjreform (értsd: tagdíjemelés) gondolatára reagáló felháborodott hangok is azt az érzetet keltik, hogy a tagoknak egyszerűen nem éri meg még többet fizetni az MKE által nyújtott "hozamért". Vagyis a szervezet nem biztosítja számukra azt, miért megérné a tagság.

Várhatóan - elmaradt tagdíjreform ide vagy oda - egyre magasabb lesz azoknak a száma, akik eddig - mondhatni megszokásból - tagok voltak, most azonban ("hozamot" nem látva, de a működés kaotikus és bürokratikus és lassú voltát érzékelve) azt az évi néhányezer forintot inkább másba fektetik majd. A hazai gazdasági helyzet erre csak rásegít majd, hiszen a közalkalmazottak legtöbbje jelenleg háromszor is meggondolja, mire fordítja a pénzét.

A szervezetből történő "kivándorlási hullám" ráadásul akkor fog minden elképzelhető mértéket túlszárnyalni, amikor a közigazgatás után - ne adja az ég, de valószínűnek tűnik - a közművelődésben is megindul a kombájn és elkezdik kiszórni az embereket az utcára. Egyrészt a foglalkoztatásból kikerülő emberek szinte biztos, hogy nem akarják majd/fogják tudni kifizetni ezt az összeget -- és erre csak rátesz egy lapáttal majd az, hogy rájönnek: az MKE-nek kvázi nincs érdekérvényesítő (vagy egyéb) ereje annak érdekében, hogy megvédje/megsegítse őket. Számukra a befektetés után várható megtérülés a nullával lesz egyenlő.

Kíváncsian várom tehát a "Szervezetfejlesztési Munkabizottság" tevékenységét, illetve a készülő(?) stratégiát (még jobb lenne, ha a stratégia vitára bocsátott tervezetét is láthatnánk), hiszen valószínűleg ezek (és az ezek alapján végzett munka) fogják meghatározni, hogy az MKE valóban túléli-e az előttünk álló éve(ke)t.

Permalink | Leave a comment  »

Ahogyan a múltkor ígértem, megpróbálom körbejárni az indie authorship és a self-publishing kérdését a könyvtári szakirodalomra vonatkozóan, persze nem teljességre törekvően, úgyis kiegészítitek kommentben, ha valami kimarad. Legelőbb egy pár szó a fenti két csúnya kifejezésről.

Mi az az "Indie authorship"? Az indie authorship (indie, mint independent), vagyis "indie szerzőség" lefordítva körül-belül "független szerzőt" jelent. Független szerzőnek nevezzük azt a szerencsétlen (vagy épp ellenkezőleg: szerencsés) szerzőt, aki a "mainstream" könyvkiadással szembe menve más módokon igyekszik kiadni/értékesíteni művét. Ehhez szervesen kapcsolódik a "self-publishing", vagyis az "önkiadás", amikor a szerző voltaképpen önmaga kiadójaként lép fel, azaz a tördeléstől a borítón át a kiadásik mindent maga intéz (vagy személyesen, saját zsebből intéztet). Itt egy link, ahonnan többet is megtudhatsz. Vagy itt egy másik.

A self-publishing rendszere persze papír-alapon majdhogynem fenntarthatatlan, alig van olyan szerző, aki képes lenne önmagának (előre) megfinanszírozni a lektorálást és a tördelést, a szerkesztést, a borító elkészíttetését, a nyomtatás és köttetés költségeit, a szállítást stb. Ellenben amióta megjelentek és viharos sebességgel terjednek a villanykönyvek és az ezek olvasására szolgáló szoftverek és készülékek, az önkiadás egycsapásra finanszírozható (és épp ezért bevállalható) dologgá vált.

Éppen ezért érthetetlen, hogy egy ilyen drámai sebességgel fejlődő területen (mint pl. könyvtárinformatika) miért nem vagyunk tele indie szerzőkkel.

Vannak olyan emberek, akik blogot írnak, könyvtári-könyvtárinformatikai témában, őket sajnos nem tanultuk meg komolyan venni, hiszen a blog gonosz -- ami egyébként éktelen baromság, hiszen a blog csak egy platform, olyan mint a, na, minek is mondjam csak, másféle tartalomkezelő rendszer, meg a statikus HTML, meg a papír. Holott a szakmai blog végső soron nem más, mint a könyvtári periodikumokon kívüli szakcikkek gyűjtőhelye (vagy, ha úgy tetszik, a "mainstream" könyvtári lapokon kívüli közzététel), indie szerzőség. Elektronikus formában, mert így lehet low-costban (vagy no-costban) megoldani, meg így tudom ezt most azonnal megírni és ti meg elolvasni, anélkül, hogy két-három hónapot kellene várni arra, hogy a csatornán átmenjen az előállítótól a befogadóig és a digitális szövegszerkesztővel megírt cikkemet papírra nyomtatnák.

És egyébként ez nem öli meg a print szakfolyóiratot, láttunk már Library Journalt, amibe a szerzők írnak havi egy nagyobb lélegzetvételű cikket, az aktualitásokat meg nyomják ki elektronikusan a folyóirat e-felületén hostolt blogokban.

Az, hogy mi (szakbloggerek) - szerintem - nem tartjuk magunkat indie szerzőknek, arra vezethető vissza, hogy

1. egyrészt "pillanatnyi" témákat dolgozunk fel, azaz a tárgyalt téma (kivételektől eltekintve) a megírás pillanatában és az azt követő iksz időkeretben érvényes, ám utána frissítésre ill. újra-feldolgozásra szorul; valamint
2. hogy nincs olyan weboldal, vagy e-kiadvány (értsd: "elektronikus tanulmánykötet"), ami időről-időre összefogja ezeket az írásokat, hogy például kimondottan e-olvasóra optimalizált formában juttassa el a fogyasztók számára.
3. Valamint persze nem ebből élünk, így a legtöbb ilyen írás is ingyenes, de ebben az értelemben ez másodlagos.

Az ilyen e-tanulmánykötetek hiánya pedig valószínűleg arra vezethető vissza, hogy nincs egy olyan szervezet, ami feladatának tekintené egy ilyen e-kiadvány elkészítését. A KI elégedettnek tűnik a print-folyóirat megjelentetésével, az MKE pedig egyelőre úgy néz ki, hogy nem is gondolkodik ilyesmiben -- mármint abban, hogy a tagság szellemi potenciálját ilyen módon becsatornázza és közzétegye, annak ellenére, hogy a "régi-új" vezetés állítólag sokkal masszívabban akar támaszkodni a tagság agyára.

Azonban ha valaki meg tudna írni egy tisztességes 100+ oldalas könyvtárszakmai művet, akkor az sem lenne akadály, hogy abból például Kindle ebookot készítsen. Számos szoftver és szolgáltató áll a szerző rendelkezésére, melyek segítségével ingyen (vagy 1-200 dollárért, ha szolgáltatásról beszélünk) konvertálhatjuk pl. Word-fájlunkat többféle ebook-formátumba.

Az inde szerzők - elég csak az Amazonnál szétnézni - kezdenek rájönni, hogy az e-fogyasztók száma rohamosan nő, akik ráadásul az árazás alapján veszik vagy nem veszik a könyveket. Sokszor a printet teljesen mellőzve, kizárólag elektronikus formátumban teszik közzé műveiket, olyan árakon, mint 99 cent, vagy 1.99/2.99 dollár. Minél alacsonyabb az ár, annál többen veszik. Minél többen veszik, annál többen olvassák. Minél többen olvassák, annál jobb mutatókat produkál. Minél jobb mutatókat produkál, annál többen veszik. Ugye értjük a sémát?

Az, hogy akárki lehet self-publishing indie szerző, ráadásul nem feltétlenül vezet az irodalom felhígulásához. Az emberek (én magam is) szeretem véleményezni az olvasott könyvet, ha mást nem is teszek, de "csillagozom", azaz az egytől ötig terjedő skálán elhelyezem valahol. A jónak ítélt, jó szöveges értékeléseket kapott könyvek jobban fogynak, míg a "tehetségtelen" indie szerzők (mivel nem képesek eladni elég példányt) előbb vagy utóbb kikopnak a piacról.

A szakirodalommal is ugyanez a helyzet. Ha egy magyar könyvtári vagy könyvtárinformatikai szakember írna egy könyvet és közzétenné azt (nem feltétlenül az Amazonon), beárazná mondjuk 999 forintra, én habozás nélkül megvenném. 1000 forint olyan összeg, amit - szerintem - az olyanok is gondolkodás nélkül hajlandók kifizetni, akik egyébként kétes forrásból szerzik be az ennél drágább könyveket (filmeket/albumokat/szoftvereket/whatever). Legalábbis ha saját vásárlási szokásaimra gondolok. A vásárlás után aztán lehetne magasztaló vagy lehúzó értékeléseket adni, kommentelni, ajánlani, KIT-be küldeni stb. -- a piacképes (azaz keresett témát feldolgozó, jóra értékelt) művek maradnak, a többi kifut rövid úton. Mivel nincs "raktárkészlet", a KI-nél sem állnának halomban a '98-as szakirodalmak.

Ehhez persze meg kell tanulnunk a hordozó helyett a tartalmat fontosnak érezni és elfogadni, hogy monitorról, Kindle-ről, telefonról, POD-példányból is lehet jó és hasznos tartalmakat olvasni. 

(Ezt még elmondom: J. A. Konrath a közelmúltban akciót tartott az Amazonon és vagy húsz könyvét néhány napig ingyen lehetett letölteni Kindlere. Ezek között volt a "Be the Monkey - Ebooks and Self-Publishing: A Dialog Between Authors Barry Eisler and Joe Konrath" című könyv is, amelyben Eisler és Konrath beszélgetéséből igen jó előtapasztalatokat lehet szerezni a self-publishinggal kapcsolatban. Márpedig a kipróbált és bevált módszerek megismerésével növeljük az esélyünket, hogy meg tudjunk jelenni akár a szakirodalmi e-könyves színtéren is. Tőlem 5 csillagot kapott a könyv, szerintem a rendes árát - $3.80 - is bőven megéri. Ahogyan ez is az öt dollárt.)

Permalink | Leave a comment  »

Tényleg csak azért, hogy ha valaki keresi a megoldást, meglegyen valahol. 

A szituáció: van egy Roland PC-300-as típusú MIDI-billentyűzetem, amit anno Windows XP alatt használtam és a Propellerhead Reason segítségével csikartam ki belőle hangokat, jól. Eddig sikersztori.

Az új gépem azonban 64 bites Windows 7-tel van szerelve, ami alatt az eddig tökéletes megelégedésemre szolgáló USB-s keyboard totál beadta a kulcsot és se ide, se tova. A Roland a PCR-szériához dobott ki Win7 drivert, amit úgy kell telepíteni, hogy

1. úgy kapcsolod be a gépet, hogy nincs bedugva a billentyű,
2. futtatod a driver install suitját,
3. amikor kéri, bedugod a billentyűt USB-n és bekapcsolod,
4. az install suite ezt érzékeli és a driver telepedik.

A harmadik pontig természetesen minden rendben volt, csakhogy az installer nem érzékelt az ég világon semmit, szóval ez megfőtt.

A megoldás az, hogy kidobod a Roland keyboardot, ami azért fáj, mert egy olyan cégtől, mint a Roland, nem ezt várja az ember, mármint a támogatás teljes hiányát, amikor pedig írsz a supportnak, akkor a vállukat vonogatják. Szóval kukázod a Rolandot és veszel egy Korgot vagy AKAIt. Például.

Vagy elballagsz egy hangszerüzletbe és párezerért beszerzel egy MIDI-USB átalakító kábelt, előkotrod a Roland hálózati adapterét (amit eddig soha nem használtál), csatlakoztatod a 230-hoz, a billentyű MIDI-csatolójába bedugod a vásárolt kábel egyik végét, a géped USB-portjába meg a másik végét, megnyitod a Reasont és élvezed, hogy mindenféle driver nélkül felismeri és hangokat csikar ki általa. Ugyanez Cubase-szel, vagy bármely általad választott kontroller-képes zenefaragó szoftverrel (tehát FT2-vel például nem).

Nem magamtól vagyok ám ilyen okos.

Permalink | Leave a comment  »

Komolyan nem tudom, mi lenne velem, ha nem beszélnék például angolul. Miután megjöttek az Amazonról és az InfoTodaytől rendelt könyveim (egy részüket már el is olvastam, más részük még olvasatlanul pihen), kíváncsiságból szétnéztem, hogy hol tart Magyarországon a könyvtári szakirodalom. Elsősorban megvásárolható könyvek érdekeltek, nem a KI KSZK gyűjteménye.

Az első utam természetesen a Könyvtári Intézethez vezetett -- az én logikám szerint egyébként a KI-nek kellene a könyvtártudománnyal, könyvtárinformatikával foglalkozó kiadványok első számű kiadójaként funkcionálnia. Ehhez képest egészen meglepő számú kiadvány szerezhető be a KI-től, és ez a "meglepő" inkább "lesújtó", mint "kellemes". Szám szerint 19 mű, 18 árusított kiadvány és 1 elektronikus, illetve nem is, mert a LIS Euroguide és a KRT letölthető. 

A fenti tizenkilencen kívül sikerült találnom még kilencet "Könyvészet, Könyvtártudomány" címszó alatt a Szakkönyv.eu-n, tudom, hogy a Könyvtárostanároktól is megvásárolható néhány mű, az MKE-től is elérhető pár (zömmel évkönyvek), van még Gábor könyve, meg tudok még a Skaliczki-Zalainé szerzőpáros két könyvéről (egyik, másik), Kiszl Péter könyvéről meg az agyonszeretett és -dícsért Könyvtárosok kézikönyvéről... és ennyi.

Ha ebből leszámítjuk például a maximum tudománytörténeti szempontból érdekes MKE évkönyveket, akkor valahol 30-35 körül lyukadunk ki. Ha pedig ezek mellett megnézzük a kiadás dátumát (mármint ahol egyáltalán vették a fáradságot kiírni)... hát, igen.

És akkor felvetődik az emberben a kérdés, hogy vajh miért nincs egy hely, ahol az összes megvásárolható, megrendelhető könyvtárszakmai kiadvány listázva van? Mi, akik olyannyira értünk a könyvek gyűjtéséhez meg rendszerezéséhez meg satöbbi, képtelenek vagyunk a saját szakirodalmunkat összehozni egy tető alá...

A másik kérdés persze az, hogy miért gyarapodik szakirodalmunk ilyen eszeveszettül lassan? Nincs biznic a könyvtárszakmai könyvekben? Persze hogy nincs, de ettől még szükség lenne rájuk. Igénytelenek vagyunk és beérjük a külföldi szakirodalom autorefjeivel? Mindannyian külfüldről rendeljük, drága pénzen? Mi lehet az ok?

(Kis kitérő: itt most eszembe jutott a self-publishing/indie authorship, mint alternatíva, de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz.)

A végére egy kérés/kérdés: kérem azokat, akik a fent felsoroltakon túl ismernek (használható, időszerű) szakkönyveket, írják meg kommentben. Ugyanezt kérem azoktól, akik ismerik a titkos forrást, ahonnan az új könyvtárszakmai kiadványok megjelenéséről tájékozódni lehet. Köszi.

Permalink | Leave a comment  »

Permalink | Leave a comment  »