psztrnk

Nehéz év áll az MKE előtt [MKE]

A 2012-es év nem lesz könnyű a Magyar Könyvtárosok Egyesülete számára. Az Egyesület a második évnek fut neki létező stratégia nélkül, illetve lehet, hogy a stratégia kész van, csak nem hozzáférhető, vagy épp készül, vagy épp nem is készül, vagy ki tudja. Ha emlékeztek az október-november havi történésekre, akkor talán arra is emlékeztek, hogy decemberben a megújulás/megújítás, a munkacsoportok kérdése stb. még az MKE bürokratikus útvesztőjében bolyongott valahol.

A december 15-i elnökségi ülés jegyzőkönyvéből (pdf) annyi derült ki, hogy az MKE létrehoz egy úgynevezett "Szervezetfejlesztési Munkabizottságot", melynek hivatalos létrejöttéről elnökségi határozat dönt majd a januári elnökségi ülésen. Ezzel párhuzamosan felállt egy PR-munkacsoport is (egyébként érdemes lenne egyszer azt is körbejárni, hogy a marketing-ciklusból és -folyamatból miért éppen és miért csak a közönségkapcsolati tevékenység került kiemelésre). Valamint a főtitkár utasítást kapott a Határozatok Tárának webesítésére, ez eddig nem történt meg. 

Ennyit lehet egyelőre tudni, ám például a készülő (valószínűleg 2011-2014 közötti, divatosan visszamenőleges hatályú?) stratégiával kapcsolatban egyelőre még véleményezésre szánt munkaanyag sem köröz, azaz vagy még munkaanyag sem létezik, vagy pedig a transzparencia teljes megtagadásával, zárt folyamat során kerül összeállításra. Emlékeztetnék rá, hogy már novemberben felvetettem a transzparencia hiányát -- ezzel párhuzamosan még két dologra hívnám fel a figyelmet.

1. Fehér a fentebb linkelt posztban is hivatkozott levelében azt írta, hogy "[k]özben készül a stratégia", illetve
2. szintén ugyanő, szintén az említett levelében megjegyzi, hogy "új szél" fújja a vitorlát.

Habár az MKE elnöksége a szervezeti megújítást, megújulást kommunikálja (már amikor és már ahogyan), sajnos ennek sokkal inkább cáfolata látszik, mint megerősítése. A döcögve haladás (bár önnön bevallásuk szerint "megfontolt" a helyes szó) és a részterületeken végzett (végzendő) tatarozás azt láttatja, hogy az MKE elnöksége jelentősen alábecsüli a megújulás kényszerét és igényét. A törekvések nem az MKE egészét próbálják rendbetenni, hanem mintha foltvarró módjára próbálnák összefércelni a hasadékokat és visszatömködni a bélést. Itt egy kicsit a public relationt, ott egy kicsit a szervezetet, megint leheletnyit a gazdálkodást.

Itt magamban a következő lehetőségeket látom:

1. az elnökség nem ismeri fel, hogy mély, a szervezet gyökerekig ható reformokra van szükség;
2. felismeri az átfogó reform kényszerét, ám nem kívánja azt végrehajtani;
3. felismeri a kényszert, de a reformok kivitelezéséhez nincs elég ereje, lendülete -- vagy ötlete, tudása.

Sajnos beigazolódni látszik, amit már korábban hangoztattam: az új szél nem sokat ér, ha nem új vitorlát fúj. A vitorlaproblémák talán még tavaly márciusban kezdődtek -- és az elmúlt nyolc hónapban egyre eszkalálódtak.

Ez azonban még messze nem a csúcspontja az eseményeknek. Az még előttünk áll.

Számomra úgy tűnik, hogy egyre többen szemlélik meglehetősen kritikusan az MKE tevékenységét. Minden jel arra mutat legalábbis, hogy a befektetés és megtérülés vizsgálatakor nagyon sokan döntenek úgy, hogy a jelenlegi MKE nem biztosítja nekik azt a "hozamot", amelyet elvárnak. A szervezet pénzügyi gondjai is errefelé visznek minket. Ráadásul a tagdíjreform (értsd: tagdíjemelés) gondolatára reagáló felháborodott hangok is azt az érzetet keltik, hogy a tagoknak egyszerűen nem éri meg még többet fizetni az MKE által nyújtott "hozamért". Vagyis a szervezet nem biztosítja számukra azt, miért megérné a tagság.

Várhatóan - elmaradt tagdíjreform ide vagy oda - egyre magasabb lesz azoknak a száma, akik eddig - mondhatni megszokásból - tagok voltak, most azonban ("hozamot" nem látva, de a működés kaotikus és bürokratikus és lassú voltát érzékelve) azt az évi néhányezer forintot inkább másba fektetik majd. A hazai gazdasági helyzet erre csak rásegít majd, hiszen a közalkalmazottak legtöbbje jelenleg háromszor is meggondolja, mire fordítja a pénzét.

A szervezetből történő "kivándorlási hullám" ráadásul akkor fog minden elképzelhető mértéket túlszárnyalni, amikor a közigazgatás után - ne adja az ég, de valószínűnek tűnik - a közművelődésben is megindul a kombájn és elkezdik kiszórni az embereket az utcára. Egyrészt a foglalkoztatásból kikerülő emberek szinte biztos, hogy nem akarják majd/fogják tudni kifizetni ezt az összeget -- és erre csak rátesz egy lapáttal majd az, hogy rájönnek: az MKE-nek kvázi nincs érdekérvényesítő (vagy egyéb) ereje annak érdekében, hogy megvédje/megsegítse őket. Számukra a befektetés után várható megtérülés a nullával lesz egyenlő.

Kíváncsian várom tehát a "Szervezetfejlesztési Munkabizottság" tevékenységét, illetve a készülő(?) stratégiát (még jobb lenne, ha a stratégia vitára bocsátott tervezetét is láthatnánk), hiszen valószínűleg ezek (és az ezek alapján végzett munka) fogják meghatározni, hogy az MKE valóban túléli-e az előttünk álló éve(ke)t.