Amolyan
guilty pleasureként olvasok bele néha a Katalist archívumába. A hónap legígéretesebb vitaindítója Fehér Miklós "
közös megoldás" tárgyú levele -- lett volna, ha a vita nem holt volna hamvába, mielőtt elkezdődhetett volna.
Ha jól értem az előzményeket, Miklós Takács Dani "
MKE pénzügyi gondok" című bejegyzését kifogásolja, amit később a KIT hírlevél is átvett "
MKE: pénzügyi gondok -- ha esetleg lenne koncepciója..." címmel. A "nem igaz igazság", mint szófordulat, eléggé értelmezhetetlen, hiszen valami általában vagy igaz, vagy nem. Ha részben igaz, akkor meg részben igaz. Ennek ellenére a levélíró (egy kis belelátott jóindulattal) mégis elismeri(?) a hír igazságtartalmát "[a]z elnökség problémát dekódolt, és egyben jelzett". Amely mondat értelmezése szintén nem egyszerű, hiszen a problémát "felismerni" szokás, a dekódolás
jelentése "[...] valamely kód jelrendszerével [...] kifejezett információ megfejtése, üzenetté való visszaalakítása". Ha mindezt a téma (pénzügyi gondokkal küzd az MKE) szemüvegén keresztül nézzük, akkor az üres pénztár, mint tény, vajmi kevéssé szorul dekódolásra.
Amennyiben a "dekódolás" a "helyzet kialakulásában szerepet játszó okok felderítésére" vonatkozik, abban az esetben érdemi információ az okok megnevezése lenne. Ha ez például a tagok számának csökkenése és az új tagok hiánya, úgy visszautalnék
egy korábbi írásomra, amelyben ezt (is) hiányoltam annak idején az elnöki programból: a tagtoborzás erősítésének kérdését, illetve az ezzel kapcsolatos stratégia vagy legalább koncepció elkészítését. Van természetesen más magyarázat is (csak példaképp: a vezetés egész egyszerűen rosszul sáfárkodott az egyesület pénzével, vagy az egyesület pályázati tevékenysége nem kielégítő stb.), ugyanakkor a helyzet okainak felderítése - sem a felelős megnevezése - nem a feladatom, nem is szeretnék belemenni.
Ami felkeltette az érdeklődésemet a hivatkozott levélben, az annak egyértelmű kinyilvánítása volt, hogy "mi már másképpen működünk", illetve "a vitorlát új szél fújja", ennek következtében "a lantot is cserélni kellene", amit egyúttal magamra is vonatkoztatok, hiszen gyakran én magam is elrágódok (meglehetősen kritikusan) az MKE dolgain. A "másképp működést" és az "új szelet" természetesen bármikor elhinném, ha bármiféle jelét látnám ennek. Például az új szél egyben új vitorlát is fújna, de
erről nincs szó. Annyit azonban őszintén kijelenthetek, hogy az MKE tevékenységében egyelőre semmi többletet nem látok a tavaszi tisztújítás óta, ráadásul amióta a kommunikáció (enyhén szólva is)
ködre és körmondatokra, költői képekre épül, azóta a kommunikált tények dekódolása (itt valóban erről van szó) is több időt vesz igénybe -- és gyakran sehová sem vezet. A "közös megoldásra" visszatérve: nem tudom egyértelműen megállapítani, hogy Fehér Miklós elismerte, vagy nem ismerte el a problémát (az
október 18-i elnökségi ülésen - pdf! - egyébként 800000 Forintos deficitről volt szó, így a probléma valószínűleg létezik), az MKE nevében beszélt-e, sikerült-e a helyzet mögött álló okokat felderíteni stb. A levélíró úgy mond rengeteg dolgot, hogy nem mond semmit.
Itt hadd emeljek ki még egy mondatot: "[h]amarosan Tanácsülésünk lesz, s ha úgy dönt a Tanács, akkor munkabizottságokat alakítunk és dolgozunk". Az ilyen mondatokban elrejtett üzenet van -- ebben például az, hogy "eddig nem dolgoztunk, a Tanács döntésére várunk, az ő felhatalmazásukkal kezdjük majd el a munkát". De ezt a rejtett üzenetet legalább nagyban helyesbíti a következő rész: "[k]özben készül a stratégia, dolgozunk a szervezeti megújításon és közgyűlés elé tárjuk a szervezet gazdálkodási koncepcióját is". Ezt örömmel hallom, ám erről mindeddig semmilyen híradás nem szólt, ide is nagyrészt az önigazolás igénye miatt került be.
Ja, eközben nincs idõnk élcelődni.
Sajnos úgy tűnik, kommunikálni sem. Pedig
Mikulás Gábor válaszlevele jócskán adna okot további kommunikációra, sőt, hivatalos állásfoglalásért kiált.
Gábor szemérmesen ugyan, de megkísérelte bevezeni a társalgásba a ROI (return on investment, azaz a befektetésből realizálódó hozam) kérdését. Vegyük észre, hogy amennyiben a pénzügyi gondok okai között szerepel a taglétszám csökkenése, abban az esetben a ROI központi kérdés. Ráadásul az elnökségi ülésen elhangzott "tagdíjreform" ötlete arra enged következtetni, hogy a szervezet a jelenlegi tagokra hárítana nagyobb költséget, ahelyett, hogy új tagokat kísérelne meg bevonni. Ha a szervezet nem képes kommunikálni azt, hogy a belépő tagok milyen hozamot várhatnak el a befektetett összeg (a tulajdonképpeni tagdíj és egyéb önkéntes felajánlások) után, úgy az új tagok hiánya, mint visszahúzó tényező, állandósulni fog. Ahogyan egy idő után az is kérdéses lesz, hogy a jelenlegi tagok számára a "megreformált tagdíj", mint befektetés, kellő hozamot eredményez-e (magyarul emelt díjért is megéri-e tagnak lenni). Az MKE ezzel olyan csőbe húzza be magát, amely nagyon szűk -- és ha nem tanul meg kommunikálni, akár végleg benne is ragadhat.
Aki egyébként mélyebbre merülne a ROI fogalmának tanulmányozásában, az
kezdheti például itt, a ROI és a könyvtárak kapcsolatát pedig bővebben feltérképezheti a
Library Research Service jelentése segítségével, vagy Kathy Dempsey "
The Accidental Library Marketer", illetve Joseph R. Matthews "
Measuring for Results..." című könyvéből.
Gábor sok más mellett - hozzám hasonlóan - hiányolja az MKE, mint szervezet reakcióját és nehezményezi, hogy szerinte Fehér Miklós gondolatai "nem állnak koherens egésszé össze" -- ahogyan szerintem sem. Ugyanakkor levelében több javaslat is felmerül mind a jobb tájékoztatás, mind pedig a megoldás keresése kapcsán. Mivel azonban sem Fehér Miklós, sem az MKE (mint szervezet) nem reagált a későbbiekben a témával kapcsolatban, így a könyvtárosok azóta is "munkaidejüket arra fordítják, hogy kitalálják, mi is a helyzet". Nem mellesleg Gábor MKE-tag, így a "megoldást közösen a tagsággal fogjuk megtalálni" (l. Fehér Miklós levelében) és a javaslatokra az MKE felől érkező reakció teljes hiánya egymást tökéletesen kioltani látszik.
Egyébként a KIT november 16-i számában "
Nem válik be a hazai könyvtári sikerpropaganda -- akkor miért kell folytatni?" címmel megjelent egy (reprezentatívnak ugyan egyáltalán nem nevezhető, mégis én úgy gondolom, hogy tanulságos) szavazás értékelése, amelyből az derül ki, hogy a válaszadók 64 százaléka úgy véli: külső fórumokon csak a sikereket hangoztatni nem jó stratégia, eddig sem vált be és hosszabb távon csak az őszinteség lehet a megoldás. További 14,7% szintén úgy értékeli, hogy hibás ez a gyakorlat, hiszen (gondolom más, nem hivatalos kommunikációs csatornákon át szerzett információk alapján) a kommunikációs "trükk" nyilvánvaló. A két választ összevonva elmondható, hogy a válaszadók 78,7 százaléka egyértelműen a felemás kommunikáció ellen foglal állást, míg csupán 21,3% nyilatkozott úgy, hogy ez jó stratégia.
A kérdés ugyan a "könyvtári világból" a "nem könyvtári világba" irányuló kommunikációra vonatkozott, de vegyük észre, hogy az MKE-től az MKE-n kívüli szakmai közösség (sőt, gyakorta az MKE-elnökségtől a tagság!) felé irányuló kommunikáció pontosan ugyanezen "koncepció" alapján működik -- illetve nem működik, ha a kérdőívre érkezett (nem reprezentatív) válaszokat vizsgáljuk.
Összefoglalva: a kép sajnos nem túl rózsás. Az MKE-nek - úgy tűnik - nem hogy kommunikációs stratégiája, de még kommunikációja sincsen. Ami nincs, azt pedig először is meg kell teremteni, csak utána lehet
erősíteni.
Mivel nem vagyok MKE-tag (és a jelenlegi MKE-vel azonosulni sem tudnék), pusztán külső szemlélőként tehetek javaslatot -- és ezt meg is teszem.
- Javaslom, hogy mivel a következő évek stratégiája most készül, az egyesület elnöksége az egyesület céljait úgy fogalmazza meg, hogy azok a XXI. század kihívásaira teljes mértékben választ adjanak.
- Javaslom, hogy a stratégiához konkrét munkaanyagokat is dolgozzanak ki, projektekkel, azokat részfeladatokra lebontva és a feladatok, projektek mellé felelősöket is rendeljenek.
- Javaslom, hogy a stratégia és a hozzá kapcsolódó munkaanyagok elkészítésébe a teljes tagságot vonják be, azaz a készülő összes anyag teljes mértékben (és legalább a tagság körében teljesen nyilvánosan) szakmai konzultáció eredményeképp készüljön el.
- Javaslom, hogy az MKE dolgozzon ki teljes marketing- és kommunikációs stratégiát.
- Javaslom, hogy az MKE nevezzen ki kommunikációs megbízottat, azaz olyan ember folytassa le az egyesületi kommunikációt, aki korrekt módon, mellébeszélés nélkül, szakmai alapokon nyugvó, hiteles tájékoztatást tud - és hajlandó - adni.
- Javaslom, hogy az MKE, mint szervezet a lehető legnagyobb transzparenciával és a lehető legszélesebb szakmai körök javaslatainak figyelembe vételével működjön.
- Javaslom, hogy az MKE a fentiek figyelembe vételével valóban szervezze újra önmagát, hiszen az "új szél" emlegetése nem pótolja sem a jobb haladást, sem a szélirány változását.
A
KIT jelenlegi (szintén nem reprezentatív) felmérése egyébként éppen arra irányul, hogy felmérje a szakmai szervezetek "súlyát": "Ön szerint van-e képviselete a könyvtári szakmai szempontoknak?". Jelen bejegyzés írásának idején összesen 68 szavazat van a rendszerben (100%) -- a 68 válaszadó mindössze 28%-a (19 fő) gondolja (eddig) úgy, hogy leginkább az MKE képviseli a könyvtári szakmai szempontokat. Érdekes, hogy (eddig) 41% (28 fő) szerint senki nem képviseli a szakmaiságot, míg más szervezetre (eddig) összesen 21 fő (31%) voksolt. Azaz a 68 fő (eddig) 72%-a egyértelműen az MKE "ellen" foglalt állást, ezzel kvázi "súlytalan" szakmai szervezetnek nyilvánítva azt.
Úgy gondolom, hogy a fent hivatkozott elnökségi ülésről készült jegyzőkönyvben szereplő "1200 aktív, 600 nyugdíjas, GYES-es és 100 testületi tag" említése és a "tagdíjreform" emlegetése látens módon szinte azt hordozza magában, hogy az MKE feladta a harcot és csak meglévő tagjainak megtartásával kalkulál.
Holott ez a jobb sorsra érdemes szervezet ennél többre lenne képes -- ha többet akarna kihozni magából. Ám változás nélkül sem az akarat, sem a képesség nem tud kibontakozni.
(img credit: bkf.hu)
