Indie szerzők és self-publishing a könyvtári szakirodalomban

Ahogyan a múltkor ígértem, megpróbálom körbejárni az indie authorship és a self-publishing kérdését a könyvtári szakirodalomra vonatkozóan, persze nem teljességre törekvően, úgyis kiegészítitek kommentben, ha valami kimarad. Legelőbb egy pár szó a fenti két csúnya kifejezésről.

Mi az az "Indie authorship"? Az indie authorship (indie, mint independent), vagyis "indie szerzőség" lefordítva körül-belül "független szerzőt" jelent. Független szerzőnek nevezzük azt a szerencsétlen (vagy épp ellenkezőleg: szerencsés) szerzőt, aki a "mainstream" könyvkiadással szembe menve más módokon igyekszik kiadni/értékesíteni művét. Ehhez szervesen kapcsolódik a "self-publishing", vagyis az "önkiadás", amikor a szerző voltaképpen önmaga kiadójaként lép fel, azaz a tördeléstől a borítón át a kiadásik mindent maga intéz (vagy személyesen, saját zsebből intéztet). Itt egy link, ahonnan többet is megtudhatsz. Vagy itt egy másik.

A self-publishing rendszere persze papír-alapon majdhogynem fenntarthatatlan, alig van olyan szerző, aki képes lenne önmagának (előre) megfinanszírozni a lektorálást és a tördelést, a szerkesztést, a borító elkészíttetését, a nyomtatás és köttetés költségeit, a szállítást stb. Ellenben amióta megjelentek és viharos sebességgel terjednek a villanykönyvek és az ezek olvasására szolgáló szoftverek és készülékek, az önkiadás egycsapásra finanszírozható (és épp ezért bevállalható) dologgá vált.

Éppen ezért érthetetlen, hogy egy ilyen drámai sebességgel fejlődő területen (mint pl. könyvtárinformatika) miért nem vagyunk tele indie szerzőkkel.

Vannak olyan emberek, akik blogot írnak, könyvtári-könyvtárinformatikai témában, őket sajnos nem tanultuk meg komolyan venni, hiszen a blog gonosz -- ami egyébként éktelen baromság, hiszen a blog csak egy platform, olyan mint a, na, minek is mondjam csak, másféle tartalomkezelő rendszer, meg a statikus HTML, meg a papír. Holott a szakmai blog végső soron nem más, mint a könyvtári periodikumokon kívüli szakcikkek gyűjtőhelye (vagy, ha úgy tetszik, a "mainstream" könyvtári lapokon kívüli közzététel), indie szerzőség. Elektronikus formában, mert így lehet low-costban (vagy no-costban) megoldani, meg így tudom ezt most azonnal megírni és ti meg elolvasni, anélkül, hogy két-három hónapot kellene várni arra, hogy a csatornán átmenjen az előállítótól a befogadóig és a digitális szövegszerkesztővel megírt cikkemet papírra nyomtatnák.

És egyébként ez nem öli meg a print szakfolyóiratot, láttunk már Library Journalt, amibe a szerzők írnak havi egy nagyobb lélegzetvételű cikket, az aktualitásokat meg nyomják ki elektronikusan a folyóirat e-felületén hostolt blogokban.

Az, hogy mi (szakbloggerek) - szerintem - nem tartjuk magunkat indie szerzőknek, arra vezethető vissza, hogy

  1. egyrészt "pillanatnyi" témákat dolgozunk fel, azaz a tárgyalt téma (kivételektől eltekintve) a megírás pillanatában és az azt követő iksz időkeretben érvényes, ám utána frissítésre ill. újra-feldolgozásra szorul; valamint
  2. hogy nincs olyan weboldal, vagy e-kiadvány (értsd: "elektronikus tanulmánykötet"), ami időről-időre összefogja ezeket az írásokat, hogy például kimondottan e-olvasóra optimalizált formában juttassa el a fogyasztók számára.
  3. Valamint persze nem ebből élünk, így a legtöbb ilyen írás is ingyenes, de ebben az értelemben ez másodlagos.

Az ilyen e-tanulmánykötetek hiánya pedig valószínűleg arra vezethető vissza, hogy nincs egy olyan szervezet, ami feladatának tekintené egy ilyen e-kiadvány elkészítését. A KI elégedettnek tűnik a print-folyóirat megjelentetésével, az MKE pedig egyelőre úgy néz ki, hogy nem is gondolkodik ilyesmiben -- mármint abban, hogy a tagság szellemi potenciálját ilyen módon becsatornázza és közzétegye, annak ellenére, hogy a "régi-új" vezetés állítólag sokkal masszívabban akar támaszkodni a tagság agyára.

Azonban ha valaki meg tudna írni egy tisztességes 100+ oldalas könyvtárszakmai művet, akkor az sem lenne akadály, hogy abból például Kindle ebookot készítsen. Számos szoftver és szolgáltató áll a szerző rendelkezésére, melyek segítségével ingyen (vagy 1-200 dollárért, ha szolgáltatásról beszélünk) konvertálhatjuk pl. Word-fájlunkat többféle ebook-formátumba.

Az inde szerzők - elég csak az Amazonnál szétnézni - kezdenek rájönni, hogy az e-fogyasztók száma rohamosan nő, akik ráadásul az árazás alapján veszik vagy nem veszik a könyveket. Sokszor a printet teljesen mellőzve, kizárólag elektronikus formátumban teszik közzé műveiket, olyan árakon, mint 99 cent, vagy 1.99/2.99 dollár. Minél alacsonyabb az ár, annál többen veszik. Minél többen veszik, annál többen olvassák. Minél többen olvassák, annál jobb mutatókat produkál. Minél jobb mutatókat produkál, annál többen veszik. Ugye értjük a sémát?

Az, hogy akárki lehet self-publishing indie szerző, ráadásul nem feltétlenül vezet az irodalom felhígulásához. Az emberek (én magam is) szeretem véleményezni az olvasott könyvet, ha mást nem is teszek, de "csillagozom", azaz az egytől ötig terjedő skálán elhelyezem valahol. A jónak ítélt, jó szöveges értékeléseket kapott könyvek jobban fogynak, míg a "tehetségtelen" indie szerzők (mivel nem képesek eladni elég példányt) előbb vagy utóbb kikopnak a piacról.

A szakirodalommal is ugyanez a helyzet. Ha egy magyar könyvtári vagy könyvtárinformatikai szakember írna egy könyvet és közzétenné azt (nem feltétlenül az Amazonon), beárazná mondjuk 999 forintra, én habozás nélkül megvenném. 1000 forint olyan összeg, amit - szerintem - az olyanok is gondolkodás nélkül hajlandók kifizetni, akik egyébként kétes forrásból szerzik be az ennél drágább könyveket (filmeket/albumokat/szoftvereket/whatever). Legalábbis ha saját vásárlási szokásaimra gondolok. A vásárlás után aztán lehetne magasztaló vagy lehúzó értékeléseket adni, kommentelni, ajánlani, KIT-be küldeni stb. -- a piacképes (azaz keresett témát feldolgozó, jóra értékelt) művek maradnak, a többi kifut rövid úton. Mivel nincs "raktárkészlet", a KI-nél sem állnának halomban a '98-as szakirodalmak.

Ehhez persze meg kell tanulnunk a hordozó helyett a tartalmat fontosnak érezni és elfogadni, hogy monitorról, Kindle-ről, telefonról, POD-példányból is lehet jó és hasznos tartalmakat olvasni. 

(Ezt még elmondom: J. A. Konrath a közelmúltban akciót tartott az Amazonon és vagy húsz könyvét néhány napig ingyen lehetett letölteni Kindlere. Ezek között volt a "Be the Monkey - Ebooks and Self-Publishing: A Dialog Between Authors Barry Eisler and Joe Konrath" című könyv is, amelyben Eisler és Konrath beszélgetéséből igen jó előtapasztalatokat lehet szerezni a self-publishinggal kapcsolatban. Márpedig a kipróbált és bevált módszerek megismerésével növeljük az esélyünket, hogy meg tudjunk jelenni akár a szakirodalmi e-könyves színtéren is. Tőlem 5 csillagot kapott a könyv, szerintem a rendes árát - $3.80 - is bőven megéri. Ahogyan ez is az öt dollárt.)