psztrnk

Harmadikán, borítékban

Fehér Miklós jött, látott beszélt és győzött nyilatkozott. Nekem pedig eszem ágában sem lenne ilyesmiről írni, ha

1. nem itt történt volna a házam táján,
2. nem lett volna benne a zinternetben (azaz nem közvetítene könyvtáros-imidzset) és
3. nem sírtam volna fel többször, mint Pistike, ha elkobozzák a tápszert.

Könyvtárosoknak és sajtómunkásoknak mondhatni kötelező a kibeszélni kívánt, fent linkelt izé - cikknek nem nevezem, mert az óriási sértés lenne a világ újságíróira nézve -, menj, olvasd el, megvárom. Kész? Jó. Akkor öveket kéretik becsatolni, elemzés következik, én pedig ugye állítólag születetten genyó vagyok, ha ilyesmikbe bonyolódok. Az izé (nevezzük "írásnak") alapkérdése egy egyszerű, mondhatni eldöntendő kérdés:

Talán csak nem a várható kulturális intézményi leépítésre kínál alternatívát [az önkéntesség a könyvtárban]?

A lehetséges válaszok ugyebár a) "de igen" és b) "nem, dehogy" (és c) "micsoda idióta kérdés ez, mi az hogy alternatívát, szerinted ha van iksz önkéntesünk, akit nem kell fizetni, akkor nagyobb vagy kisebb valószínűséggel rúgnak ki embert, te ostoba tulok?"). Ehhez képest a kérdésre nem kapunk választ, hiába írja az "írás" elkövetője ("SzK" amúgy, az én tippem Szalóczi Katalin), hogy

[a] bő válasz végén erre is választ kaptunk

fogalmazásból egyes (alá), leülhet. Ezt a megállapítást egyébként két dolog is cáfolja, az egyik, hogy akkor minek maradt benne a címben a kérdőjel-felkiáltójel kettőse (ami jobb helyeken csodálkozást, felháborodást vagy hitetlenséget fejez ki), a másik -- nos, a másik cáfoló tényező, hogy a kérdésre nem kapunk választ. Viszont adózzunk egy pillanatra csodálattal Miklós kommunikációs készségének (vagy személyes varázsának), amelynek segítségével egy fél flekknyi monológ alatt sikerrel elhitette(?) SzK-val, hogy válaszolt. Adóztunk csodálattal? Jó. Menjünk tovább. Miklós szerint

[v]áltozik a világ, elég ha arra gondolunk, hogy nemrég még a fizetésünket is szigorúan minden hónap 3-án, borítékban vehettük át a munkahelyi pénztárban, manapság pedig bármikor felvehetjük bármely bankautomatánál

és hogy ez hogy a jó büdös francba jön ide, arról halvány segédfogalmam sincsen, komolyan. Először azt hittem, hogy az önkénteseket fizetik borítékban, vagy épp ellenkezőleg, banki átutalással, de aztán leesett, hogy az önkéntesek nem kapnak fizetést és ekkor teljesen és tökéletesen elbizonytalanodtam. Lehetett volna a pénzhez való hozzáférés helyett az információhoz való hozzáféréssel példálózni, vagy az infó-fogyasztási szokások-, vagy az információhordozók változásával, az internetes források felértékelődésével -- bármivel, ami közel marad a könyvtári és/vagy információs tudományterülethez... de hogy a bánatba kerül ide a boríték, meg a harmadika?! Figyelitek a kérdőjel-felkiáltójel kettősének konzekvens alkalmazását? Jó. A "rendszerváltásos" dologgal nem tudok vitatkozni, egyrészt akkor még majdhogynem pelusba fingtam (na jó, ez költői túlzás), másrészt mert így van (mármint a pályázásos rész), mondjuk a magam részéről a jelenleg megélt pályázathajhászós időszakot a könyvtárak esetében azért nem nyújtanám vissza a rendszerváltásig. De - amint azt olvashatjuk - ezzel Miklós még úgyis csak "felvezette gondolatait", voltaképp át is ugorhatnánk, mint a priféjszeket, amiben mindenki köszönettel adózik családjának, szerkesztőjének. Át is ugrottam volna, ha nem lett volna ott a boríték(?!), meg a harmadika(?!).

Mint mondta, a könyvtárak az önkéntes munkavállalókat (jogos az elnevezés, hiszen az önkéntes munka szabályos – fizetés nélküli – munkaszerződés alapján történik) természetesen nem szakmai feladatokra alkalmazhatja (nem, amit neki magának, a könyvtárosnak kell megcsinálnia), hanem ettől eltérő, de az intézményhez fűződő feladatokra, egy adott időszakra.

Kommentben, levélben, csigapostán, füstjelekkel várom a fenti bekezdés megfejtését. Az addig oké, hogy az önkéntes munkavállaló, aki fizetés nélküli, szabályos munkaszerződés keretében vállal munkát. A "nem szakmai feladat" már elég rágós frázis és egy bazi nagy kihagyott ziccer, hiszen végre lett volna alkalom fényezni a könyvtárosok szakmaiságát, ha a "nem szakmai feladatokat" felsorolás kíséri, de nem, zárójelben van egy "nem, amit neki magának, a könyvtárosnak kell megcsinálnia", érted, a királynőt megölni jó lesz félni ne akarjátok és ha mindenki egyetért én nem ellenzem, vagy tudja tököm, mit keres ott az a "nem" az elején, meg a vessző, meg úgy általában, egy rohadtul bénán megfogalmazott valami, én úgy értem, hogy

...természetesen nem szakmai feladatokra alkalmazhatja (hiszen azokat a könyvtárosnak magának kell elvégeznie), hanem ettől eltérő, a könyvtári tevékenységgel összefüggő egyéb feladatokra...

és hogy ezt miért nem lehetett például így, tisztességesen megfogalmazni, azt nem tudom. Lehet, hogy Miklós elkalandozott és SzK vért izzadt ki minden testnyílásán, mire a tízflekkes monológot fél flekkre meg tudta húzni? Lehet, hogy ezért sikkadt el a válasz is?

[...] példaképp a könyvtári adatbázis használatát hozta fel a főtitkár. Mint mondta, a könyvtár számára fontos, hogy minden látogató tudja, hogy hol és miként kell keresni a könyveket.

Mostantól tehát önkéntesek fogják használni a "könyvtári adatbázist", önkéntes látogatóink pedig önkéntes munka keretében keresik majd a könyveket. Nem a könyveket és egyéb, például elektronikus forrásokat, meg a más hordozókon fellelhető információt, és nem a katalógusban és az interneten és a könyvtár által előfizetett kereskedelmi adatbázisokban és forrásgyűjteményekben, nem. Adatbázisban, könyveket. Ekkorát még nem változott a világ, csak a fizetésünket kapjuk boríték helyett átutalással.

E célból tanfolyamokat szervez, egy adott lakókörzetben élők mozgósításához, a tanfolyamon való részvételhez pedig önkéntesekkel köt szerződést.

Mi van? Önkéntesek fognak könyvtárhasználatot oktatni? Vagy önkéntesen, munkaszerződés keretében tanulnak majd könyvtárhasználatot? Erre is megfejtéseket várok.

Egy másik példa szerint az igényfelméréshez kérdezőbiztosi munkára alkalmazhat egy könyvtár mondjuk 10 hétre 20 önkéntest.

Ja, a könyvtárak pont erről híresek. Eddig is iszonyatos energiákat öltek az igényfelmérésbe, mostantól pedig az önkéntesség erejét is bevetik. Viccet félretéve: a könyvtáraknak sajnos nem erősségük az igények előzetes felmérése, részben ennek következtében vannak ugye "polcon porosodó" köteteink, részben ezért nem építjük sietős iramban (és következetesen) e-könyvtárainkat, részben ezért szorítkozik az elektronikus könyvtári információszolgáltatás még mindig arra, hogy "beiratkozott olvasóinknak napi egy óra internet ingyenes". Az ötlet maga természetesen nagyszerű (mármint önkéntes kérdezőbiztosokat bevetni), ám először a könyvtárak igényfelmérési szokásain és hajlamán kellene változtatni jelentősen, mert az önkéntesek léte hajítófát sem ér, ha nem dolgozunk ki mögé koncepciót. Plusz ugye jó lett volna kommunikálni, hogy a jobban felmért igények milyen haszonnal kecsegtetnek a könyvtárhasználók számára. És hát ki lehetett volna emelni inkább a kistelepülési könyvtárakat, ahol a falubéliek önkéntes alapon segítenek a könyvtár állományrevíziójában és évi egyszeri kitakarításában, hiszen erre az egy szem könyvtárosnak nincs sem ideje, sem energiája. Vagy a "kvázi-mozgókönyvtári ellátást", ahol a postás önkéntes alapon kiviszi a könyvet a mozgásképtelen idősek otthonába, hiszen az egyszemélyes kiskönyvtár dolgozója nem zárhat be, hogy házhoz menjen. Nem hangzik életszerűbben, mint a könyvtárhasználati oktatás meg a kérdezőbiztosság?

Arra, kit érdekelhet az önkéntes (a munkavállaló szempontjából ingyenes) munka, Fehér Miklós elsősorban a könyvtár szakos hallgatókat említette, de a törvény lehetőséget biztosít a jóval fiatalabbak számára is. Sőt, véleménye szerint nem kizárt, hogy aktív nyugdíjasok, vagy éppen a leépítések kapcsán munkanélkülivé válók ha csak ideiglenesen is, önkéntes munkával töltsék ki az életükben hirtelen beállt hiátust.

Véleményem szerint a könyvtár szakos hallgatók mintegy 95%-a már a könyvtári gyakorlatot is fogcsikorgatva bekkeli ki, mintegy utolsó nagy megmérettetést -- az azonnali pályaelhagyás előtt. A "jóval fiatalabbak" esetében valóban nagy az esélye, hogy könyvtárhasználatot oktatnak majd, így ezt a lehetőséget tényleg nem vetném el (remélem átsüt a szarkazmus). Pont az a korosztály, amelyikről ilyen sírnivaló eredményt produkáló felmérések születnek? Az éhkoppos nyugdíjasok (akiket visszaterelnek a munkaerőpiacra) és munkanélküliek (akiket munkatáborokba küldenek közmunka keretében foglalkoztatnak majd) pedig - ahelyett, hogy fizetőképes (fekete)munka után néznének, hogy ne dögöljenek éhen - majd könyvtárakban fognak dolgozni. Szép , gyönyörű világ. Melyik naprendszerben van? Miklós, "a »tartozni valahová« érzéssel" nem lehet jóllakni, a kölköt sem lehet belőle ruházni, etetni, meg iskoláztatni és ez gondolom nyilvánvaló. Akkor miért rugaszkodunk el ennyire a valóságtól? Egy-egy önkéntest tutira szerzünk majd minden korosztályból és társadalmi csoportból -- de az egész önkéntes-koncepció példájaként állítani ezeket a mai Magyarországon... reális?

Így, ha pénzzel nem is jár, a munkanélküliség ellenére nem szakad meg automatikusan a munkakapcsolat, a „tartozni valahová” érzése, s akár esélyt adhat a munkaadókkal való találkozásra is – kaptunk választ eredeti kérdésünkre is.

Emlékeztetőül az eredeti kérdés:

Talán csak nem a várható kulturális intézményi leépítésre kínál alternatívát [az önkéntesség a könyvtárban]?

Erre nem tudok mit mondani. Kihagyott ziccerek értékesítése helyett öngólt rúgtunk, még akkor is, ha egy ennyire gány lapban és hírportálon jelent meg ez az "írás". Annyi lehetőség lett volna társadalmi fontosságunkat hangsúlyozni, ehelyett ismét sikerült egy avítt könyvtárképet közvetíteni, na meg azt, hogy mindebből mit profitálhatnánk mi, könyvtárak, ahelyett, hogy azt kommunikálnánk, hogy az önkéntesség csatarendbe állításával milyen profitot termelhetünk a társadalom számára. És a végére az üzenet, amelyet a könyvtáros szakma a világ felé közvetít:

Tudom, Magyarországon nem igazán érett meg a rendszer, az önkéntesség feltételez egyféle jólétet, de fel kell készülni rá, hogy el tudjunk indulni az úton – jelentette ki Fehér Miklós.

A könyvtárügy rendben van. Legfontosabb feladataink között szerepel, hogy felkészítsük a könyvtárakat a hamarosan bekövetkező jólétre és az önkéntesek rohamára. Éppen ezért erről konferenciát is tartunk, "Mi lenne, ha jólét lenne Magyarországon?" című előadássorozatunk keretében. Seriously? (Img credit: ki.oszk.hu)