Kevés vágyálom van az életemben, ami olyan kégen kísért már, mint a vágy, hogy megtanuljak tisztességesen fényképezni. Tudatosan, túl a minikompaktok "automata" és "látszatmanuális" üzemmódján, amúgy megértve és alkalmazva az expógomb mellett az elméletet is, kicsikarni valami életet a fotóimból, mert az lótúró, hogy "ez itt a Big Ben, jó magas, mondjuk ezen a képen nem látszik". Kompozícióban, technikában egyaránt van hová fejlődni -- mondjuk a majdnem-nulláról nem nehéz.
Így harmincon túl (miután az öreguras, mégis hipszter kerékpár vásárlása megvolt) aztán úgy van vele az ember, hogy ha nem most, hát soha.
Kacsingattam a csúcskompaktok, bridge-gépek felé, volt is
kiszemelt áldozat, de azután annyian másztak a fejemre, hogy egy idő után a kacsintgatás egyre inkább a belépőszintű DSLR-ek felé irányult. Így lett az áldozat végül egy
Canon EOS 1100D, ami (állítólag) nem csak azoknak tökéletes akik most ismerkednek a tükörreflexes gépek világával, de azoknak is, akik meg akarnak tanulni tisztességesen fotózni és ezt egy tükörreflexes gépen szeretnék kivitelezni.
Mondjuk amióta megvan, azt hallgatom, hogy "hú, akkor mostantól biztos tök jó képeket fogsz csinálni", aztán persze kézzel-lábbal magyarázhatom, hogy egyrészt ahhoz, hogy "tök jó képeket" csináljak, nem csak felszerelésre van szükség, hanem mocskosul sok tanulásra is, meg azt, hogy a váz amúgy sem minden. Viszont Nati édesapja egyből megragadta a lényeget és a "tök jó képek" helyett rögtön azt mondta, hogy "akkor mostantól egy csomó pénzt fogsz elkölteni objektívekre", ami valószínűleg igaz is lesz idővel. A döntés viszont úgy született, hogy kettő dolgot kikötöttem magamnak:
- minőség tekintetében nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni és
- végig fogom csinálni, nem adom fel a nehézségek láttán, meg fogok tanulni fényképezni és kész.
Az első pontból ugye az következik, hogy a magam belépőszintjéhez mért legmegfelelőbb gépet szeretném, a második pontból pedig az, hogy ésszerű határokon belül fejleszthető legyen a masina.
Maga a kütyü egyébként pontosan úgy érkezett, mint a fenti fotón látható, kitben egy
Canon EF-S 18-55mm f/3.5-5.6 II objektívvel, ami ugye sem nem igazán tele, sem nem igazán nagylátószögű, inkább amolyan "általános célra" készült objektív, magyarul mondva kb. "nagykompaktként" tudom vele használni a vázat. Gondolom ezért is kerül kb. annyiba gyárilag a kit, mint egy bridge-gép. Ahhoz, hogy az ember kitanulja vele az alapokat, megteszi.
Két könyvet is beszereztem, az egyik szárazon, de többé-kevésbé bárki számára érthetően írja le az alapfogalmakat, a másik sokkal inkább arra jó, hogy tippeket adjon például a kompozícióval vagy az egyes témák fotózásának mikéntjével kapcsolatban. Ahogy átolvastam mindkettőt, rájöttem, hogy elég jól használhatóak együtt is.
Szóval elkezdtem fotózni tanulni, lesz még erről szó itt, úgy érzem. Addig viszont vagy a fenti könyveket és a manuált olvasgatom (szimultán), vagy nyomkodom a gombot, kipróbálva a leírtakat, remélhetőleg hamarosan már valami tisztességes, vállalható fénykép is fog születni.
