"Csak hogy a témához szóljak,..." [MKE]
"Csak hogy a témához szóljak,..." -- szokta mondani az Asszony, leginkább abban az esetben, amikor az addigi beszélgetés témájától totálisan eltérő témában szeretne megnyilvánulni. Ma abszolút ez jutott eszembe, amikor az MKE főtitkárának levele beesett a Katalistre.
Miután vagy három napja az MKE hallgatásáról van szó fősodorban, az MKE levélben reagált a fősodor egyik mellékpatakjára. Megjegyzem a téma valóban fontos, de nem számítottam arra, hogy az MKE vezetősége pont ezt és csak ezt fogja lereagálni.
Elmondom, hogy szerintem miről van szó.
Aki követi a blogomat (vagy az MKE elnökségi üléseinek jegyzőkönyveit), annak nem újdonság, itt is megénekeltem, hogy az MKE állítólag 800000 Forintos deficittel működik (azóta lehet, hogy több, nem tudom). Ez már a tavalyi, október 18-i ülésen számszerűsítve lett. Ugyanakkor azt is megbeszéltem magammal (meg kicsit veletek is), hogy jelenleg nem látom (látjuk) azt a "hozamot", amelyért megéri MKE-tagnak lenni. És hogy többek között ezért is látom úgy, hogy az MKE kutya kemény év elé néz.
Az elitista kommunikáció-tagadás, a szakmai érdekvédelmi képesség teljes hiánya, a stratégia elkészítésének és a valós megújhodás egyre halogatása, az adminisztrációs problémák, az inaktív tagszervezetek, a könyvtári-könyvtárosi jövőkép megfogalmazása terén látható impotencia mind-mind a tömeges tagvesztés felé mutatnak, így viszont az MKE egyre inkább fenntarthatatlan lesz.
Ehhez képest mindig vannak olyanok, akik továbbra is bíznak és remélnek (szívem mélyén egyébként én magam is). Jön valaki (nevezzük Mátyásnak), aki egy bazi nagy ziccert kínál az MKE vezetésének. Azt, hogy az MKE-vezetés anélkül szólíthat meg egy csoportot, hogy a kisujjukat mozdítani kellene érte. Névlegesen a könyvtáros-hallgatókat. Szóval jön ez a szegény ember (Mátyás), aki hajlamosnak látszik arra, hogy a nagy MKE zászlaja alatt létrehozzon egy hallgatói szekciót. Amibe majd esetleg már a pályára lépés előtt be tudják léptetni a hallgatókat, anélkül, hogy azoknak konkrét tapasztalataik lennének a könyvtári rendszer működésével, az MKE problémáival stb. kapcsolatban. Magyarul a keserű tapasztalatok megszerzése előtt el lehet kezdeni a "szervezetbe történő beszoktatást". Mindemellett tagdíjhányadot lehet szedni tőlük.
Oké, nehogy félre lehessen érteni a dolgot: magam is hiányoltam a hallgatók jelenlétét a könyvtárosi közéletből. Eddig stimmt. Az MKE-nek már régen meg kellett volna szólítania a hallgatókat. Eddig is stimmt.
Ami nem stimmt, az az, hogy
- az MKE tulajdonképpen a kikapart gesztenyét igyekszik sebtiben elfogyasztani, illetve hogy
- a fentebb ismertetett tények tükrében úgy tűnhet, hogy a gesztenye pusztán a túlélés miatt fontos, nem pedig elvi szinten, valamint hogy
- Mátyás ebből azt szűrheti le, hogy igen, amíg csatlakozni akarsz, szóba állunk veled -- ha már bent vagy, nem méltatunk válaszra. Ha ezt leszűri, akkor másutt keresi a hallgatói érdekvédelem lehetőségét.
Még valami: ismét iszonyatos kommunikációs buktának tartom, hogy az MKE a három napja folyó levélváltásból kizárólag erre reagált, az összes többi kérdést megválaszolatlanul, a kritikákat cáfolatlanul hagyva. Főleg annak fényében, hogy a levél összes mondanivalója annyi, hogy Mátyással felvették a kapcsolatot. Egyetlen mondat erejéig sem jelenik meg, hogy egyáltalán foglalkoznának a három napja a fejük felett zajló, voltaképpen róluk szóló levélváltással -- amivel kapcsolatban sok ember várja egyébként, hogy végre megszólaljanak.
MKE-ügyben egyik kedvenc idézetem Bakos Klárától való és szintén az október 18-i jegyzőkönyvben olvasható:
Továbbá a továbbiakban ne használjuk az MKE elnökség kifejezést akkor, amikor a szervezetek – elnökség relációról beszélünk, mert ez azt erősíti, mintha az elnökség nem az MKE része lenne, hanem tőle független, mintegy önálló szervezet lenne, önálló gazdálkodással, pedig erről szó sincs.
Ezzel szemben nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy valójában két MKE van. Egy elnökség, amelyik vagy csinál valamit, vagy nem, mert nem mond semmit, nem kommunkiál és nem ereszkedik le.
És van egy tagság, akik úgy érzik, magukra hagyták őket, akiknek gyűlnek a problémáik, a kérdéseik, a sérelmeik és az indulataik -- amíg egyszer valaki ki nem egyenesíti a kaszát.
