A láthatóság forradalma

Minden könyvtár webre megy, interaktívan, legalább kétnyelvűen stb. — legalábbis azok biztosan, akik TÁMOP-ot nyernek. Vajon mindez reális 2010-ben, vagy (ránézve minden más “iparágra”) súlyosan anakronisztikus törekvés ez, amelyet hosszú-hosszú ideje halogatunk? Ezenközben olyat is olvasni, hogy valaki reklámokkal teletűzdelt ingyenes szolgáltatókat ajánl “nehéz helyzetben lévő könyvtáraknak”. Hogy is van ez?

09.10.24
Címkék:
6 hozzászólás van

A könyvtár, mint márka

Külföldön az utóbbi időkben olyan kampányokat futtatnak, amelyek a “könyvtárat”, mint entitást igyekeznek ugyanúgy az emberek fejébe vésni, mintha márkanév lenne. Jó példa erre az “@ your library”, amely nem egy bizonyos könyvtárat “reklámoz”, hanem magát “a” könyvtárat, mint az informális tanulás és művelődés intézményét. Vajon szükség van-e erre és itthon is megfontolandó-e ilyesmi?

Hátráltatja-e a nevünk a fejlődésünket?

Meddig maradhat a könyvtár “könyvtár”? Az, hogy nevünk arra utal, hogy “könyveket tárolunk”, vajon kihatással van-e a könyvtárak társadalmi elfogadottságára úgy, mint “minden információk tárháza”? Kíváncsi lennék, vajon félreismerik-e szolgáltatásainkat és funkciónkat, pusztán azért, mert nevünk: “könyvtár” és “könyvtáros”.