Kvázi-kívülállóként is meglehetősen nyugtalanul szemlélem a saját fejemben egyszerűen "MKE-ügyként" elkeresztelt vita menetét. Egyre nagyobb az egymás mellett elbeszélés, a nagyotmondás, a bizonyítékokat(?) követelve asztalt püfölés, a már-már sértegetésig fajuló személyeskedés -- egyszóval az események eszkalálódnak rendesen és csak remélni merem, hogy a végkifejlet nincs már messze. Főleg, mivel a vita teljes egészében nyilvános, bárki által hozzáférhető felületen zajlik (igen, még a Google pókja is hozzáfér).
Egyelőre négy forgatókönyvet tudok elképzelni, amelynek mentén a dolog végül megoldódhat.
I. A "visszalépős forgatókönyv"
Kétségkívül az egyik legelegánsabb forgatókönyv a négy közül. Végigolvastam a vonatkozó részletet a 2010. október 25-én tartott küldöttközgyűlés
jegyzőkönyvéből (pdf -- 4-5. oldal). Ezek alapján a következő megállapítást tettem.
Az ún. "kétciklusos szabályt" az MKE elnöksége az előterjesztés alapján úgy kívánta módosítani (illetve részben hatályon kívül helyezni), hogy az továbbra is érvényes legyen az MKE elnökségére, ám a szakterületi szekciók és területi szervezetek kerüljenek ki a szabály hatálya alól. Ezt végül az elnökségen kívülről jövő felvetésre (a felszólaló Ramháb Mária volt, sajnos a jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy több ember véleményét képviselte, avagy kizárólag a saját nevében szólt) módosították a végül elfogadásra került formára.
Vagyis az elnökség
valóban nem kívánta magára is alkalmazni a szabályt (kérem, hogy összeesküvés-elméleteinket - miszerint Ramháb Máriával az elnökség tagjai lezsírozták, hogy szólaljon fel, így ők moshatják kezeiket, bla-bla - tegyük félre, baromságokkal nem foglalkozunk, most csak tények alapján beszélünk, köszönöm). Ebből következik, hogy amennyiben úgy akarná, erkölcsi-etikai alapon továbbra is kivonhatná magát a szabály alól --
egészen egyszerűen azzal, hogy nem vállal jelöltséget. Vagy - ahogy Nagy Anikó tette - utólag visszalép.
Itt egy kis kitérő: kétlem, hogy úgy van, ahogyan
Dani mondja és Nagy Anikó azért lépett vissza, mert Dani
kérdésére
nincsen válasz. Illetve olyan válasz van, aminek a nyilvános leírása helyett inkább lemondanak az eddigi vezetők, mintsem vállalják azt.
Ebben az esetben Nagy Anikó szerintem - és szeretném azt hinni, hogy ez igaz, kérem Anikót, hogy ha erre jár, erősítse meg, vagy cáfolja - valójában erkölcsi-etikai alapon lépett vissza. Egyrészt talán azért, mert ő volt, aki benyújtotta a módosítási indítványt. Másrészt pedig talán azért, mert felismerte, amit én is fentebb felismerni véltem: hogy tudniillik attól, hogy "szabad" -- nem feltétlenül "muszáj" is.
Ezt pedig mások (elsősorban Bakos Klára, aki konkrétan, név szerint megszólítva játszik szerepet az ügyben, hiszen korábban valóban többször is kijelentette, hogy nem kíván újra jelölt lenni -- azután valahogy mégis, ez nem kritika vagy támadás, csak a "szabad - muszáj" dolog kapcsán írom) is könnyűszerrel felismerhetnék -- ha akarnák. Az első szcenárió szerint felismerik és akrják -- az érintett tagok visszalépnek. Valószínűleg új jelölési szakasz kezdődik, a közgyűlés csúszik, de a helyzet megoldódik.
II. A "strukturálisan átalakulós forgatókönyv"
Az új elnökség a papírformának megfelelően hivatalba lép. Azért írom hogy "papírformának megfelelően", mert kevés az esélye, hogy az I. szcenárió bekövetkezik, ahogy annak is, hogy a küldöttközgyűlés nem szavazza meg csont nélkül (ingyenpogi, kék cédula) a jelölteket.
Ám az új elnökség dönthet úgy is, hogy a fenti vitára való tekintettel alapjaiban kívánja átszervezni az MKE-t, ehhez módosítást dolgoz ki minden vonatkozó dokumentumra. Például:
-
Az elnöki pozícióra bárki - bármely szervezeti tag - pályázhat. Mondjuk két éves ciklusokban gondolkodva. Ez természetesen azt jelenti, hogy a jelölteknek konkrét, akciótervvel kiegészített ciklusprogramot kell kidolgozniuk, amelyet nyilvánosságra hozva a tagság szétcincálhat, kérdéseket vethet fel stb., majd - mondjuk online felületen - szavazhat a jelöltekre. A szavazást megelőzheti kampánykörút, lobbi, merketing-tevékenység, bármi -- egy a lényeg: a tagság úgy választja meg az elnököt, hogy pontosan ismeri azt a programot, amit az illető a következő ciklusban képviselni fog.
-
Az elnökség a szakterületi szekciók elnökeiből tevődik össze. Vagyis: nincs a szekciók feje felett még egy kör, hanem a szekciók elnökei - azok tehát, akiket a szekciók megválasztanak, mert véleményük szerint ő a legalkalmasabb arra, hogy képviselje szakterületüket, véleményüket, álláspontjukat - alkotják a munkaszervezési és -irányítási testültet. Voltaképpen a leszűkített "Tanács"-ról beszélünk -- a területi szervezeteket azért hagynám ki, mert az MKE voltaképp szakmai szervezet és szakterületek mentén szerveződik, nem regionális alapon. A területi szervezetek tagjai ráadásul szakterületi szekciónak is tagjai, azaz mindenkinek - a szekción keresztül - megmarad a sansza, hogy tagot delegáljon az elnökségbe.
-
A Tanács összetétele és tagjainak delegálása átalakulna. Kor (voltaképpen: tapasztalat) és szakmai munka alapján az elnökség kérne fel egy X tagú tanácsadó testületet. Így valóban olyan emberek alkotnák, akiknek szakmai tudására és tapasztalatára az elnökség támaszkodhat, nem pedig regionális és szakterületi lobbi színhelye lenne.
- A fő döntéshozó szerv továbbra is a "Kongresszus" (küldöttközgyűlés) lenne.
Ez csak egy példa (hozzáteszem: számomra mocskosul szimpatikus példa), egy a lényeg: az MKE elnöksége önmaga kezdeményezi a szervezet megújulását, mind morális, mind pedig szervezeti-strukturális és működési alapon.
A megfelelő - valóban önös érdekektől mentes - tervet azután egy rendkívüli közgyűlés elé lehet terjeszteni elfogadásra. Ha az elnökség kellőképpen meg tudja indokolni és megfelelően tudja kommunikálni az átszervezést, valószínűleg átmegy. Azután az elnökség azonnali hatállyal lemond.
Idézném
Megyes Klárát:
[...] valóban szükség van a megújulásra, azt hiszem az egyesületi vezetők nagy része ebben élen járt eddig is. Valóban szükséges a szekciókban a jobb szakmai szervezeti élet, ugyanis alulról építkezve sokkal többet tehetünk a szakmáért, önmagunkért!
A megújulás képe tehát nem csak az "ifjonti hévvel" birkózó fiatalokban merült fel -- más generációk tagjai között is megjelent. Azt kell elérnünk, hogy mindannyiunkban
belső kényszerré növekedjen a vágy.
Személyes megjegyzés: számomra ez a legszimpatikusabb forgatókönyv -- kár, hogy valószínűleg ez a legkevésbé esélyes... Az I. szcenárió erkölcsi-etikai megfontolásait egyesíti a megújulás lehetőségével. Ha a napokon belül felálló elnökség ezt meg tudná lépni, fényképük életem végéig az irodám falát díszítené és másnap kérném felvételemet az MKE-be. Komolyan.
III. Az "offenzív szervezet forgatókönyve"
A március végi küldöttközgyűlés lezajlik, az elnökség megválasztásra kerül és ignorálja az ellenző hangokat. Nagy Anikó személyes hősömmé lép elő (amennyiben az I. szcenárióban foglaltaknak megfelelően nem Daninak, hanem nekem van igazam a visszalépéssel kapcsolatban).
Az ellenző hangok saját szervezetet alakítanak, amely például a fenti (II. szcenárió) mintára szerveződik. Megpróbálják csatlakozásra bírni az eddig passzív és csendes könyvtárosokat. Szakmai munkába és lobbitevékenységbe kezdenek, megjelennek a politikusok előszobájában, a sajtóban, pályáznak, nemzetközi szakmai kapcsolatokat építenek stb. -- és kiderül, jobban, hatékonyabban, demokratikusabban, transzparensebben működnek-e, mint a 76 éve működő MKE. Ha nem, néhány év múlva feloszlanak. Ha igen, tíz éven belül az MKE tagságának minimum a fele az offenzív "alternatív szervezethez" szivárog át. Az MKE kileheli a lelkét.
Ez természetesen hosszú távú forgatókönyv, de ahogy én látom, van rá esély.
IV. Az "állandóság forgatókönyve"
Minden marad a régiben. Az ellenző hangok kilépnek az MKE-ből és az elkövetkező 4-12 évben biztosan nem is lépnek vissza. Sokan külföldre mennek dolgozni -- nem feltétlenül emiatt, de ez is közre fog játszani. Tulajdonképpen ennyi.
Ti jöttök
Szerintetek a négy közül melyik valósul majd meg? Esetleg: van-e a fentieken túl neked is alternatív forgatókönyved? Nosza, írd meg kommentben, vagy saját blogodon (ne felejts el trackbackelni)...!
