Azt ugye vágjátok, mi az igazi művészet?
Hát például
Tudnék még mondani ilyeneket, de most megyek vissza a sarokba sírni.
Ehun:
[...] a nő elpanaszolta, hogy italos élettársa megveréssel fenyegeti, ezért félelmében gyerekekkel együtt édesanyjánál húzták meg magukat. Az adatok felvétele közben az utcán igencsak dülöngélve, hangosan ordibálva egy félmeztelen férfi, a rettegő nő élettársa közeledett a rendőrök felé. Igazoltatták a férfit, aki vonakodva tett eleget a rendőri felszólításnak, majd közölte, hogy neki születésnapja van és sokat ivott, de megy mindjárt vissza a kocsmába, mert ismét szomjas lett.
És még:
[...] az egyik tarcali hotel recepciósától is érkezett egy bejelentés a rendőrségre, hogy egyik vendégük ittas állapotban van és kötekedik a személyzettel és a szálloda vendégeivel. A rendőrjárőr kiérkezésekor a harmincadik születésnapját ünneplő budapesti B. Zoltán éppen a bárpult előtt állt – félmeztelenül, mezítláb – és fennhangon, erőteljesen gesztikulálva próbálta verekedésre hívni az üzletvezetőt. A rendőri intézkedés során a férfi látszólag megnyugodott, de néhány pillanattal később egy vendég felé fordulva akarta kipróbálni erejét, majd az intézkedő rendőrt hívta ki.
Namég:
[...] egy „mátyós” férfi az ott tartózkodókat zaklatja, ordibál velük és mindenkivel verekedni szeretne. A helyszínre küldött rendőrjárőr az állomás épületében találta a férfit, aki a rendőri felszólítás dacára is tovább szitkozódott, sőt, az egyik kiszemelt áldozata után eredt, hogy megverekedjen vele, ám az gyorsabb volt és elmenekült.
Még egy utolsó:
[...] délután hívott rendőri segítséget a fickó korábbi élettársa, mivel őt és édesanyját ittas állapotban fenyegette és ordítozott velük, amit a kiérkező járőrök jelenlétében is folytatott.
Mind mai cikk. Na, ilyenkor sajnálom, hogy nem iszom. Minden jó buliból kimaradok. BAZ megye, én így szeretlek.
(forrás 1, 2, 3)
Én nem tudom, hogy mellettünk a Mindszenti templomnak milyen a harangozási rendje, de aki kitalálta, az minden bizonnyal vagy süket volt, vagy szociopata. Vagy mindkettő. Mert hogy a világ templomon kívüli részére nem volt tekintettel, az tuti.
Napjában többször (munkaidő alatt ~6-8 alkalommal) húzzák, van úgy, hogy öt percig is, egyhuzamban. Telefonálni, beszélgetni stb. esélytelen. Koncentrálni is.
[harangozás:] a templomi →harang megszólatatása figyelmeztető jelzésül imádságra, istentiszteletre való összejövetelre vagy valamilyen baj (vihar közeledte, tűz stb.) hírüladására. – A Ny-i egyh-ban Sabinianus p. (ur. 604-06) rendelte el, hogy nappal 4x, éjjel 3x adjanak jelt ~sal, és hívják a híveket istentiszteletre.
(forrás)
Úgyhogy mostantól lesztek szívesek figyelni Sabinianusra és befejezni ezt az éktelen kongatást, értem?
Lehet nyugodtan ekézni, de végül Samsung N210-es netbookot vettem. Azt kell mondjam, hogy eddigi ~9 óra barátkozásunk alapján this is gonna be the beginning of a beautiful friendship.
A Samsung N210 egyelőre tökéletes választásnak tűnik. Egyrészt gyönyörű. De tényleg. Egy hófehér színűre csaptam le és hát hihetetlenül impozáns, annak ellenére, hogy az “impozáns” szót nem nagyon használják kis dolgokra. Pedig a masina kicsi, amolyan szokásos netbook méret, egészen pontosan 268*189 mm “alapterületű” és nincs 3 centi vastag (a hatcellás akkuval együtt). A súlya mintegy 130 deka, (szintén akksival).
Emellett még egyszer szeretném elmondani, hogy gyönyörű. És igényes. Nem recseg, nem nyög, nem nyikorog, hihetetlenül igényes mind az anyaghasználat, mind az összeépítés. Egyetlen hibás vagy csúnya illesztés nincs rajta, a fedlap mintázata és az oldalán körbefutó krómozott csík valami iszonyatosan igényesen professzionális külsőt kölcsönöz neki.
A billentyűzet szigetes kialakítású, az Apple gépein meg a Sony Vaioin látni hasonlót, nem kopog, nem kattog, nem hajlik, tökéletesen elkülönülnek a billentyűk, ráadásul igen kézre esik, alig nyomok rajta félre. AZ egyetlen negatívum a billentyűzeten (és mindeddig az egész gépen is) az a hosszú ím ami a szokásos pozíció helyett a jobb shift mellett van. Ennek eredményeképp a jobb oldali shift billentyű természetesen rövidebb, szóval időnként amikor odakapok, véletlenül í-t nyomok. A kódszerkesztést is tanulni kell rajta egy kicsit, hiszen a í-vel együtt a < karakter is átkerült a másik oldalra, vagy az AltGr+M kombóra. Gondolom ez csak megszokás kérdése.
A touchpad teljesen korrekt méretű, alapból nekem nem is túl szenzitív, nem is túl lomha, pont jó. Egy ideig észre sem vettem, hogy a touchpad gombjai billenő mehanizmussal működnek, nem különállóak, szóval ez is pozitív.
A másik, amit mondani szeretnék, az a hihetetlen akkuidő. Mielőtt először bekapcsoltam a kütyüt, telepumpáltam az akksit. Jelenleg mintegy 9 óra üzemidőnél tartok (75%-os fényerővel, ami még így is tökéletesen olvasható-élvezhető), de még mindig van benne 19%-nyi nafta. Pedig oprendszert telepítettem, alkalmazásokat húztam rá, ment végig a wifi, Bluetooth-szal szórakoztam, néztem némi sorozatot rajta, egyszóval: használtam. Lehet, hogy a hivatalos weboldalon írt “akár 12 óra hosszú akkumulátoridővel” baromság, de nem nagyon. 10-10,5 óra simán. Igaz az akksi nem három, hanem hatcellás, de ennek ellenére nem hiszem, hogy sok netbook képes igazi használattal 10 órás üzemre.
Most nem mennék bele a specifikációba, hogy Atom N450, meg 1GB RAM (bővíthető), meg Bluetooth, akit érdekel, megtalálja bárhol, többek között a hivatalos oldalon. Amit még elmondok az az, hogy a képernyő (10,1 col) nem glossy, most itt az ofiszban hétágra besüt a nap, 75%-os fényerőn tökéletesen látom, amit írok (igen, arról írok).
Itt szeretnék mindenkit megkérni, hogy adózzunk egy lélegzetvételnyi néma csönddel a Windows XP-nek és az összes többi szoftvernek (Adobe Reader, Support és Update centerek stb.), ami azelőtt elhalálozott, hogy egyáltalán élhetett volna…
Kapásból USB-kulcsról indítottam, és a Jolicloud telepítő már a merevlemezt partícionálta, mielőtt a Windows azt mondhatta volna, hogy “Felkészülés a telepítésre”.
Itt megszakítjuk adásunkat, hogy elmondhassam: szerintem ilyen tapasztalatom még sosem volt operációs rendszerrel. A Jolicloud USB creatora MD5 checksum errort dobott, erre újra letöltöttem, akkor már jó volt. A Jolicloud ISO lejött torrenten 10 perc alatt. 5 perc alatt kész volt az indítókulcs. 10 perc alatt felment az oprendszer. Összefoglalva: az első bekapcsolástól számított 30. percben egy tökéletesen működőképes oprendszer állt fel. Merthogy a Jolicloud out-of-the-box együttműködik az egész vassal. A wifi, az audió, a Bluetooth, a webcam, az energiagazdálkodás, az összes Fn billentyű, a hotkey-k — minden pöccre megy.
Ráadásul alig ment fel a Joli 0.9 pre-final, amikor a frissítéskezelő szólt, hogy egyike vagyok a néhány ezer szerencsésnek, akik idő előtt upgradelhetnek az 1.0 final-re. Ez kb. tíz percet vett igénybe (és akkor a negyven perccel szerintem még mindig a Win alatt vagyunk), cserébe egy igen gusztusos, HTML5-megoldásokkal operáló, rendkívül kézreálló és kényelmes oprendszer került a masinára.
Hogy ne szaporítsam sokáig: a Samsung N210+Jolicloud 1.0 kombóban egyenlőre úgy tűnik, hogy megtaláltam a tökéletes megoldást kockaságom hurcolgatós részére, a nagynotival (otthon) és a BlackBerry-vel (zsebben) együtt pontosan lefedik azt a skálát, amelyre bárhol és bármikor szükségem szokott lenni…
Konklúzió: be kell hoznom egy wireless routert az ofiszba és kiépíteni a wifit, hogy ne kelljen az asztali gépből kihúzogatni a kábelt…
ezúton szeretném jelezni – csekély tízéves könyvtári (te jó ég, már 10!) tapasztalatomra építve, hogy a LEGTÖBB EMBER (és olvasó):
1. nem becsületes
2. nem olvas, csak a kötelező olvasmányokat
3. nem érdekli más csak önmaga
4. nem érdekli más
5. egyre jobban nem érdekli más
6. anyagias, mivel cirka 20 éve szívják már a vérét (a pénztárcáján keresztül)
Ezúton szeretném jelezni, kedves Orsi, hogy
Persze HSD megint diplomatikusabban meg tudta fogalmazni.