(Mostantól az MKE-s bejegyzéseket a címben is jelzem, szóval ha valakinek a töke tele van velük, ki tudja őket kerülni.)
Több helyről is hallottam, hogy az MKE legutóbbi Tanácsülésén előkerült a "megéri-e tagnak lenni", vagyis a ROI, a befektetés utáni megtérülés kérdése, aminek kapcsán már itt is
agyaltam korábban. Sajnos pontos szavakkal és idézettel nem szolgálhatok, de a lényeg állítólag az volt, hogy egy pénzügyi statisztikai táblázat formájában "verték vissza" a problémát, mégpedig úgy, hogy (nem pontos idézet) az MKE a legrosszabb évében is minden beszedett tagdíjforinthoz másik kettőt tudott hozzátenni, főleg pályázati forrásokból.
Ez dícséretes, komolyan. Két probléma van vele.
Egy: ha a befektetés-megtérülés kérdését
egyből anyagilag akarnám megvizsgálni, még akkor sem stimmel a képlet. Egyrészt ugye ez az "egy plusz két forint" nem a tagoknál csapódik le. Maximum érdekképviselet keretében kerülhet vissza a tagokhoz -- arról most ne kezdjünk el vitatkozni, visszakerül-e vagy sem (bár ez is érdekes kérdés, ám már egy másik bejegyzés témája lehetne). Másrészről a képlet veszedelmesen le van egyszerűsítve, hiszen az állítás nem számol el tulajdonképpen semmivel, csak tényt közöl. Pontosan mennyi kedvezményt ad például a Vándorgyűlés esetében a tagság, kiterjed-e más konferenciára a kedvezmény? Az MKE tagkártyája bizonyos elfogadóhelyeken kedvezményre jogosít -- hoz-e ez hasznot a tagoknak (értsd: szüksége van-e a tagnak egyáltalán arra a termékre/szolgáltatásra, amire a kedvezmény vonatkozik) és ha igen, akkor átlagosan mennyit? Mennyit spórol a tag, amikor reggeli helyett a tagoknak szervezett események ingyenpogiját eszi?
Az utolsó kérdés - jóllehet baromságnak tűnik - talán segít rávilágítani arra, hogy a befektetés-megtérülés reláció (arány) vizsgálatának mi mindenre ki kell terjednie. Egy másik jó példa erre a már elhíresült "
Library Value Calculator", ami nem csak az egyes dokumentumtípusok kölcsönzésével számol, de a számítógép-órákkal, a rendezvényekkel, a referenszkérdésekkel stb., így - azaz a szolgáltatások majd' mindegyikére kiterjedő spektrum vizsgálatával - mutatja meg a beiratkozási díjból (befektetés) kihajtható hozamot (megtérülést).
És ezzel el is jutottunk a másik problémához: a megtérülés egy jelentős része olyan formában kerül vissza a taghoz, amelyet rettentő nehéz számszerűsíteni. Szellemi tőkeinjekció formájában. Ötletekként. Segítségként egy saját probléma megoldása során. A
best practice-re való rálátás formájában. Szellemi önképzés formájában. Felkeltett igényként. És így tovább. Azaz olyan dologként, amely első körben nem vizsgálható anyagi megtérülésként, sokkal inkább
szellemi tőkeként, amely csak akkor válik anyagi hozammá, ha kikristályosodik, munkába áll és produktumot állít elő.
A már említett Library Value Calculator
érték-magyarázatában például úgy próbálják a referensz-kérdést számszerűsíteni, hogy átlagosan mennyibe kerül egy válasz a könyvtárnak (hét dollárt írnak, gondolom azt nézve, hogy pl. mennyibe kerül a válaszadáshoz használt adatbázis előfizetési díjához képest az átlag három perc, ami alatt a könyvtáros kinyeri az adott információt). Ugyanakkor a hét dollár haszon nagyon nagyvonalú -- hiszen lehet, hogy a kérdező egy vállalkozó, aki a válasz segítségével 120 dollár nyereségre tesz szert, vagy egy adójogi információ segítségével 90 dollárt spórol a vállalkozásnak.
Felteszem az MKE semmiféle ilyen kimutatással vagy kutatási eredménnyel vagy előzetes felmérési adattal nem rendelkezik. Holott a fentebb említett adatok megléte nélkül
lehetetlen kikalkulálni a tagság értékét (főleg úgy, hogy a tag nem csak az MKE központi kasszájába fizet, de a szekciókéba is, ami szintén tovább bonyolítja a számítást). Ennek megfelelően a fenti kijelentés (miszerint megéri tagnak lenni, hiszen az MKE a legrosszabb évében is minden beszedett tagdíjforinthoz másik kettőt tudott hozzátenni) egész egyszerűen nem állja meg a helyét -- akár azzal is lezárhatnánk a vitát, hogy "megéri, mert csak".
Tulajdonképpen nagyon boldog lennék, ha az MKE igazolni tudná, hogy megéri a tagság. Azonban ezt az igazolást csak úgy tudom elfogadni, ha az minden részletre igyekszik kitérni és valódi adatokon alapul.
