A láthatóság forradalma

A láthatóság ára

"...mennyire lehet komolyan venni egy olyan könyvtárat, aminek az oldala felül mellplasztikát, alul tunéziai utazást hirdet?"
2010-et írunk, Föld bolygó, Európa (közepe), Magyarország. Legyen mondjuk TÁMOP, abból is a 3.2.4 (Tudásdepó-Jézusom-Ki-Talált-Ki-Ilyen-Nevet-Expressz), ahol a kötelezően megvalósítandó tevékenységek között az alábbi drámai és (cikkünk szempontjából) kulcsfontosságú tétel szerepel: "legalább kétnyelvű interaktív könyvtári honlapok, portálok kialakítása a tanulási szükségleteknek és a különböző felhasználói csoportok igényeinek megfelelően". A jó hír: ők is annyira természetesnek veszik ezt a dolgot, hogy kötelezősítik. Rossz hír: még mindig bele kell írni, tehát mégsem olyan természetes. De legalább megjelent valahol. Kérdés, hogy elindul-e a láthatóság forradalma 2010-ben Könyvtárisztánban? Amiről ez az egész eszembe jutott - tudniillik a láthatóság és annak forradalma -, az "A könyvtári weblap készítés lehetőségei és buktatói" című írás, Szabó László "tollából". Amellett, hogy nem értem, hogy a "weblap készítés" miért két szó, miért nincsenek forrásmegjelölések sehol és ha valaki kezelhető tartalomról beszél, miért nem linkel semmit, ahelyett, hogy kattinthatatlanul bemásolja az URL-eket -- nos, amellett is van benne jó pár dolog, amit nem értek. Kezdjük rögtön a végén -- ott, hogy
Webszerverek, amelyek ingyen domain lehetőséget biztosítanak, ahol egy regisztráció segítségével és némi reklám révén hozzájuthatunk általunk megadott nevet is tartalmazó domainnévhez
Hihetetlen, hogy 2010-ben, a 4000 forintos domainek és a 10000 forintos webtárhelyek korában valaki azt javasolja könyvtáraknak, hogy csináljon legó-weblapot alul-felül (és oldalt) reklámokkal, csorovagyok.hu domain alá aldomainben! De komolyan: egy tízes skálán vajon mennyire lehet komolyan venni egy olyan könyvtárat, aminek az oldala felül mellplasztikát, alul tunéziai utazást, középen pedig nem is tudom mit hirdet. Komolyan ez lenne a webkettő, könyvtárkettő? Annyira akarjuk azt az interaktív nyavalyát, hogy képesek lennénk egy közművelődési intézményt egy reklámoktól cuppogó oldalra hurcolni? Megfizetnénk ezt az árat a láthatóságért?

Szóval weblapot akarsz, hm?

Sejtem, hogy eddig pusztán értelmetlen lehúzásnak tűnt minden szó. Félreértés ne essék: őszinte tiszteletem mindenkinek, aki a "Szabolcs-Szatmár megyei Könyvtári kis híradó" című periodikába könyvtári informatika tárgykörében publikál. Tényleg. Viszont egy kállósemjéni vagy rohodi könyvtárost (nem tudom, van-e Kállósemjénben vagy Rohodon könyvtár, amúgy) "ráuszítani" a webre nagy felelősséggel jár, amely felelősséget nem lehetne elintézni ennyivel, hogy szaladj egy ingyenes tárhelyszolgáltatóhoz, és. Nem feltétlenül azért, mert sajnálom a kistelepülési könyvtáraktól a webes életérzést (mert nem), hanem azért, mert a könyvtár egy közintézmény. Nem, nem bazaltoszlop vagy rézkilincs, viszont megérdemli azt, hogy a világhálón is közintézménynek tűnjön, ne a 8/A osztály hobbihonlapjának. Amikor Danival arra bátorítottuk a könyvtárosokat, hogy nyissanak kötetlenül a világ felé és menjenek blogolni (akár ingyenes szolgáltatóhoz is), akkor csakugyan a kötetlenség mellett érveltünk. Mindazonáltal ezt is mindig a reklámmentesség reményében, hiszen az általunk ajánlott szolgáltatók (igaz, hogy szintén aldomain-rendszerben, de) mind reklámmentesek. Viszont mi mindig is elismertük - és most is elismerjük - hogy a blog nem azonos a honlappal. Sem funkcióját, sem nyelvezetét, sem reprezentatív voltát (vagy nem-voltát) tekintve. Az intézményi honlap magát az intézményt reprezentálja, míg a blog az intézményben lüktető humán-tényezőt. És ha az intézmény szilikonbetéttel és társasutazással karöltve jelenik meg - akkor mi reprezentálhatunk, ahogy akarunk. Néha a "semmilyen" igenis jobb a "bármilyennél" - és ezt is a mi felelősségünk lenne elmondani a "Szabolcs-Szatmár megyei Könyvtári kis híradó" közönségének. Mivel mindeddig semmilyen alternatívát nem kínáltam föl, hát íme: szóval weblapot akarsz, hm? Itt az én receptem a html.lap.hu és az ingyenweb helyett.
  1. Ülj le és figyelj! Ha nem ismered a webet, ne ugorj bele fejest. Figyelj és elemezd: hogyan működik a világháló és hogyan szerveződnek a közösségek; mik az irányadó trendek; kik a véleményvezérek és miért váltak azzá; melyek azok az eszközök és kommunikációs csatornák, amelyek alapvetőnek tekinthetők; és így tovább... Értsd meg a webet és működését!
  2. Ülj le és tanulj! Tanulj meg mindent, ami segíthet abban, hogy résztvevője legyél a világháló életének és mindent, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az intézményed webre menjen. Tanulj XHTML-t. Tanulj CSS3-at. Tanulj akár JavaScriptet vagy PHP-t. De ne állj meg itt! Tanulj usability-t! Tanulj tipográfiát, tanuld meg a webdizájn alapjait! Tanulj web-writingot! Ha azt akarod, hogy a munkád majd komolyan vegyék, annak úgy is kell kinéznie! Ehhez pedig szükséged lesz arra, amit tanultál.
  3. Vásárolj egy domaint! Minden ember életében eljön az a pillanat, hogy úgy érzi, szüksége van egy domainre. Intézmények esetében ez a pillanat ideális esetben -- a legelső. Ahogy egy személy is azt érzi, hogy munkásságát, őt magát összefogja a hálón egy saját domainnév, úgy egy intézménynek is szüksége van egy ilyesféle webes leképződésre (sokkal inkább, mint egy individuumnak). Saját .hu domaint regisztráltathatsz magadnak már ~4000 Forintért -- ennyiért két évre a tiéd lehet a konyvtaradneve.hu. Ugye nem nagy ár érte?
  4. Keress egy szolgáltatót! Ha nem akarsz saját szervert, akkor keress egy prémium szolgáltatót! Ők majd hostolják a domainedet és biztosítják számodra a megfelelő futtatási- és egyéb környezetet (PHP, MySQL, tárhely, @konyvtaradneve.hu emailcím, stb.). Egy évre (tárhelytől függően) ~10-15000 Forintért már kapsz tárhelyszolgáltatást helpdeskkel és támogatással. Havi 1-2000 forint. Ugye nem nagy ár érte?
  5. Használd, amit megtanultál! Telepíts motort, készíts sablont, légy interaktív, építs közösséget -- hiszen már tudod, hogyan kell és érted a webet.
Némileg hosszabbnak és bonyolultabbnak tűnik, mint Lászlónál? Hát igen. Ha azonban ezeket nem tudod felvállalni, akkor inkább ne akarj weblapot -- vagy akarj blogot, csak ne nevezd weblapnak. Nem véletlen, hogy a webtervezés, a webdizájn, a sitebuild külön szakma -- amelyet művelői ugyanúgy hosszú évekig tanultak, mint te a könyvtárosságot. Forradalmat akarsz? Akkor tanulj meg küzdeni!

Döglött állatok az út szélén

Mondhatjuk éppen, hogy szerencsés, ha minél több könyvtár jelenik meg a hálón, minél több helyen. Abban a korban, ahol már a politika is potenciális szimpatizáns-bázist lát bele a Twitterbe, a Facebookba és társaiba, elvárható, hogy a könyvtár is képes legyen errefelé terjeszkedni a potenciális használói kör megszólítása érdekében. Csakhogy nagyon nem mindegy, hogy hogyan használják ki ezeket a csatornákat... (t.i. a könyvtár) nem teheti meg, hogy nincsen jelen az információs társadalom egyik legfőbb (ha nem a legfőbb) kommunikációs csatornáján. Azért. És hogy hogyan? Úgy, hogy rászánjuk az időt, az energiát arra, hogy tanuljunk (l. fent). Úgy, hogy könyvtárvezetőként rászánjuk a humánerőforrást, aki működteti ezt a csatornát. Ha pedig egyszemélyes könyvtár vagyunk, akkor vagy vállaljuk fel mi magunk, vagy ne szaporítsuk tovább a dögöket az útszélen. Pretty please.