psztrnk

A könyvtár, mint márka

Zabpehely-könyvtár

Kezdetnek két dolog. Az egyik a már említett "@ your library", az ALA és összes szervezetének kampánya, "a kampány Amerika könyvtáraiért" (The Campaign for America's Libraries). A márkásításáról annyit, hogy Trademark Policy szerint az "@ your library" registered trademark, bejegyzett márkanév, azaz "®", de olyannyira, hogy (mivel a logó voltaképpen a név) még azt is előírják, hogy a plakátokon milyen betűtípussal, színnel stb. kell szedni, valamint azt, hogy változtatása (pl. egy extra szó beszúrása vagy a "library" cseréje "media centerre") violálja a poliszit, azaz tilos. Baromságnak tűnik? Igen. Baromság? Nem. Bár a fenti megkötések felesleges szőrszálhasogatásnak tűnnek, egy nagyon fontos dolgot tesznek lehetővé. Az USA-ban van 50 tagállam (meg DC). Az 50 tagállamban van mintegy 122356 könyvtár. A mintegy 122356 könyvtár mintegy 305600000 USA-állampolgárt lát el. Az ALA idióta trédmárk poliszije meg lehetővé teszi, hogy a mintegy 305600000 állampolgár az 50 államban (meg DC-ben) található mintegy 122355 másik könyvtár bármelyikét ugyanúgy lássa, ismerje és felismerje, mint a sarki fiókkönyvtárt otthon, egy nevadai porfészekben. Mert ugye ez a márka lényege. Hogy Japánban és Nigériában és Alaszkában pont ugyanúgy tudom, milyen kólát fog kidobni az az automata, ami piros és fehér. Hogy az "arany boltíves" gyorskajáldát bárhol megismerem, akkor is, ha a logója alatt hieroglifákkal van szedve a kínálat. Az "@ your library" mostantól a Route 66-en végigmotorozó csecsemőknek és analfabétáknak is nyilvánvalóvá teszi, hogy könyvtár előtt állnak. A másik dolog. Az ALA odáig merészkedett, hogy szöges bakanccsal taposta be az amerikai háztartások bejárati ajtaját és helyet követelt - ha nem is mind a mintegy 305600000, de - sok millió amerikai konyhájában és reggelizőasztalán. Tudniillik a Safeway Inc. gabonapehely-gyártó vállalattal kötött megállapodásuk értelmében sok millió és milliárd zabpelyhes- és egyéb műzlisdoboz hátoldalán szerepel az "@ your library", olyan kontextusban, hogy "gazdagodj meg a könyvtáradban" (mennyit ér a könyvtárjegyed, ugye), meg hogy "fedezd fel a világot a könyvtáradban" és hogy "találj választ a nagy kérdésekre a könyvtáradban". És ez mocskosul jó. Nem csak azért, mert könyvtárakat népszerűsít, hanem azért is, mert az ALA képes volt oly mértékű összefogást teremteni, hogy lehetségessé vált "a" könyvtár, mint entitás népszerűsítése Amerika-szerte. Senki nem akarja a saját könyvtárát a többi fölé-elé tuszkolni. Megtörtént a felismerés, hogy minden könyvtár társ a bajban és partner a promóban.

Magyarkönyvtár

Eljutottunk sikeresen odáig, hogy évente egyszer egy hétig van Összefogásunk, meg ugyanígy, csak máskor Internet Fiestánk, alkalom szülte tolvajok, hogy visszalopjuk azokat a használóinkat a világtól, akik elpártoltak tőlünk. A fenti két alkalmi megmozdulás - félre ne értsen valaki - alaphangon számomra nagyon szimpatikus (függetlenül attól, hogy nem pont így csinálnám stb.), csak túlontúl... hogy is mondjam... alkalmi? Sok könyvtár nagy dirrel-dúrral benevez, aztán egy fél évig, évig semmi, le van tudva a penzum, megvolt a kötelező nevezés és promóció. Elvagyunk. A városi próbál a megyei fölé kerekedni és viszont, reklámozgatjuk a saját rendezvényeinket, hát igen, viszonylag gyéren, mert hát ugye a mocskos anyagiak meg nincs pénz meg örülünk, ha A/4-es fehér lapra fekete tintával tudjuk nyomni a szórólapot, majd felvágjuk A/6-ra, úgy kevesebb papír fogy, ugye ismerjük? Daninak ultrarégen már volt ötlete, úgy hívta: "Központosított könyvtár-marketing" (nem tudom, hogy az itt linkelt - és nem elérhető - anyag azonos-e ezzel az írással, majd jön a főnök és kommentben megmondja). Kicsit csiszolnék rajta, véleményem szerint a KI-nek és MKE-nek kellene pályáznia (nem pedig pályázatot kiírnia), majd kreatívokkal, marketing-gurukkal elkészíttetnie (nem pedig belül összebarkácsolnia) egy "@ your library"-szerű és -szintű anyagot, ide értve az arculati tervezést, a plakátokat, szórólapokat, reklámtárgyakat stb. Az IKSZ-et pedig sajnálatos módon kihagynám a dologból, magában rejti a kockázatát annak, hogy az intézmények lobbija elnyomja a "nagy üzenetet". Természetesen az alapok kidolgozása prodzsektmunkában történne, munkacsoport jönne létre stb., hiszen minél többen nyúlkálnak bele a dologba, annál jobban szétesik az egész, volt már ilyen a világtörténelemben. Ráadásul nem "ős-MKE-tagokat" vagy "pusztán-azért-mert-tiszteletre-méltó" embereket neveznék a munkacsoportba, hanem kreatív arcokat (nemtől, kortól, területi és szakterületi szervezettől függetlenül). Mondjuk nyolcat. Maximum. Társadalmi vita és egyeztetés és mindenkönyvtáros-brainstorming után leülnének ezek nyolcan és lealapoznának a hivatásosok számára. Utána menne a plakát és szóróanyag az iskolákba, a busz-, villamos- és metrómegállókba, könyvtárakba, művházakba - egyáltalán: minden olyan helyre, ahol naponta száznál több ember megfordul. És naná, hogy a plakáton szereplő webcím nem a "kampány.intézmény.hu" lenne - hanem magától értetődő módon a konyvtar.hu. Azaz: úgy csinálnánk, mint a nagyok.

Popcorn-könyvtár

"Gondolom, vannak olyanok, akik szerint a könyvtár márkásítása, mozgólépcső mellett, buszmegállóban, futárzsákon való hirdetése nem fér össze a könyvtárral, mint intézménnyel, lealacsonyító, mondhatni: kommersz. Ezeknek az embereknek van egy nagyon rossz hírem. A kommersz létnek van egy rettentő nagy előnye: a kommersz mindenhol jelen van. Mi meg nem vagyunk jelen sehol. Sorvadunk elfele. Több száz évünk volt rá, hogy "kommersszé váljunk", mármint hogy jelen legyünk mindenhol és kibökjük az emberek szemét, mégsem sikerült. A kokakólának közel sem volt ennyi ideje, mégis ott van a világ legtöbb országában a sarki kisbolttól a gigamarketig. Mondjuk a példa nem feltétlenül jó, mert a kokakóla nagyvállalat. De mondok gyártófüggetlen, pusztán "entitásfüggő" dolgot. A popcornnak sem volt több száz éve a kommersszé válásra, mégis ott van minden moziban. Mert egyszer valahol valaki kitalálta, hogy "ha mozizás, akkor popcorn". Mi meg kitaláltuk, hogy "ha művelődés, akkor könyvtár', oszt' mire mentünk vele? Miért? Egyrészt ha művelődés, akkor már régen nem feltétlenül könyvtár. Sajnos, vagy nem sajnos, ez van. Másrészt ezt nem kimondottan vagyunk hajlandóak fel- és elismerni, éppen ezért nem sikerült egy olyan üzenetet kidolgoznunk, ami valóban megállja a helyét. Magyarán szólva mindeddig sajnálatos módon nem sikerült kitölteni a pontozott helyet a következő frázisban: "ha ..........., akkor könyvtár". És az üzenetnek eme hiányossága rémítő jövőt vetít elénk. Viszont legalább elmondhatjuk, hogy a könyvtár, mint entitás sikerétől jószerével egyetlen szó választ el bennünket.