A mai KIT Hírlevélben jött egy (meglehetősen gyenge) referátum "Miért veszélyeztetik az e-könyvek a könyvtárakat?" címmel (egyébként csak én vagyok vele úgy, hogy az egész KIT mintha egyre gyengébb lenne?). A referált cikk a Bibliograpic Wilderness blogon jelent meg (az oldal alcíme sokatmondóan: "Gone to Croatoan", ha nem érted, itt a megfejtés) "Why a shift to ebooks imperils libraries" címmel.

A könyvtárak ekönyv-kölcsönzési gyakorlatának kialakításában az egyik legfőbb akadály ugye a kiadók akarata (illetve: nem-akarata). A kiadók az ekönyvtárak kialakításának kérdésében fejőstehénként kezdtek tekinteni a könyvtárakra -- itthon például nem tudok olyan kezdeményezésről, amelynek keretében a piaci szereplők és a könyvtárak egyeztetni kezdtek volna arról, hogy a szerzői és kapcsolódó jogi dologkkal összefüggésben felmerülő költségeket áttárgyalják. Magyarul, hogy kialakítsanak egy speciális, könyvtári ebook-szolgáltatással kapcsolatos díjfizetési rendszert. Ehelyett olyan oldalról próbálják megfogni a dolgot, hogy ne csináld, meg kőkemény DRM, meg 26 kölcsönzés, meg prostitúció.

Read the rest of this post »

A cím nem rosszmájú, a Halisnak nem nagyon volt más választása. Vagy prostituálódik kicsit és úgy fekszik le, vagy knockouttal.

Ma jött ki a Katalistre a Halis Könyvtár és a kiadók közös(?) nyilatkozata, amelyben (azon túl, hogy a Halis szánja-bánja stb.) a kiadók tulajdonképpen azt fektetik írásba, hogy szuperior létformák a könyvtárak felett, ha akrják, akkor minden további nélkül akár blokkolhatják is a teljes hazai digitalizálást:

A könyvek jogtulajdonosai (kiadók és szerzők) egyezséget kötöttek a Halis István Városi Könyvtárral, amelyben az okozott károk megtérítésének jelentős részét a megegyezés érdekében elengedték. Ezt annak érdekében tették, hogy ezen eseten keresztül a magyar könyvtárosi szakma tudomást szerezhessen arról a magyar könyvtárosi szakma tudomást szerezhessen arról, hogy az digitalizálási törekvések során figyelembe kell venni a még védett műveket, könyveken fennálló szerzői jogokat és tudatosodjon, hogy a digitalizálási tevékenységek során körültekintően kell eljárniuk, a jogtulajdonosokkal egyeztetéseket kell lefolytatniuk, ha a szabad felhasználás esetein kívül műveket akarnak közzétenni.

Azaz ha kihagysz minket a számításból, az utolsó forintodat is kipereljük belőled. Mi állunk közted és a digitális könyvtár között, nem tudsz megkerülni bennünket. Ha megpróbálod, kicsinálunk. Ha digitalizálni akarsz, hozzánk jössz először, megértetted?

Ez egyfelől érthető, hiszen a Halis baromságot csinált, akármennyire is fasza ötlet a NagyKAR. Másrészről viszont ez az egész közlemény egy nagy büdös erőfitogtatás.

A fentebb idézett bekezdésben burkoltan benne van, hogy a Halis egy közlemény erejéig a kiadók kurvájává (elnézést) válik. Kevesebb lesz a bünti, ennek érdekében azonban a legnagyobb könyvtárszakmai nyilvánosság (Katalist) előtt kell számot adnia hibájáról, engedni, hogy a kiadók az ő példájukon keresztül tegyék helyre minden könyvtáros agyát és példát statuáljanak.

A Halis pedig lefeküdt, ám ezért valahogy nem tudom elítélni. Ha a mozgástered egyik vége a prostitúció, a másik meg a knockout...

 

Amikor mondom, hogy az amcsi, meg úgy általában az angolszász könyvtárosok sokkal pozitívabban állnak hozzá az élethez (meg úgy általában a szakmához), mint itthon, akkor mindig megkapom, hogy "persze, de az ott egy tök más világ".

Most írtam egy cikket az egyik könyvtári folyóiratba a tavaly őszi ILI-ről, ahol szintén a mentalitásbeli különbségekre helyeztem a hangsúlyt. Valószínűleg ezzel kapcsolatban is megkapom majd ugyanezt, ha megjelenik.

Holott például most olvasom a Library Journal 2012-re vonatkozó pénzügyi felmérésének összefoglalóját, és erős párhuzamot vélek felfedezni az amerikai könyvtárak és a mondabeli torkos borz között. Ugynez Angliában, ha lehet, akkor még durvábban.

Mondjuk - maradva a mentalitásnál - ott eleve komolyan veszik ezt az egész "munkahelyre azért járok, hogy dolgozzak" dolgot. Itthon meg megy a szobanövénykedés, meg a vegetáció. Tisztelet a kivételnek, mint mindig.

Annyira viszont nem vagyunk emberek a gáton, hogy megfogalmazzunk egy tisztességes állásfoglalást a nyilvánosság felé, mint a CILIP vagy az ALA. Elég ha akkor beszélünk, ha kérdeznek.

(Tulajdonképpen a két külföldi budget cutról szóló linket akartam megosztani, az eleje csak bevezető, a végén meg elszabadult a pokol. Az "FY" az amerikai cikkben "financial year"-t takar, bocs, ha tudtad, nekem negyed óra után esett le.)

Azt magyarázza meg nekem valaki, hogy Walt Crawford új könyve miért drágább 10 dodóval villanyon, mint papíron? Vagy legalább ötleteket adjatok, mert egy kicsit itt lezsibbadtam.

Megmondom őszintén, az első két bekezdés olvasásakor igen-igen megörültem -- végre munkában az MKE elnöksége, felhívják a figyelmet az új TÁMOP-ra (Tudásdepó Expressz, második kör), a pályázat keretében megvalósítható és megvalósítandó fejlesztések fontosságára. 

Csak a harmadik bekezdés tudatosította bennem, hogy - habár a levél az MKE elnökségének egyik tagjától, Biczák Pétertől érkezett, saját neve alatt - a levél tulajdonképpen spam, méghozzá a legrosszabb fajtából. Abból a fajtából, amikor egy fajsúlyos (nyugalmazott) könyvtárvezető, a legnagyobb hazai szervezet elnökségének prominens tagja egy önmagához közel álló pályázatíró cég szolgáltatásait próbálja rátukmálni a könyvtárakra.

A dolgon még az sem segít, hogy nem az MKE elnökségi tagjaként írta alá, hiszen mint elnökségi tag, valamiféle "könyvtári közszereplő", habár tudom, hogy ilyen jogi kategória nincs egyébként. Így pusztán etikátlannak tartom a dolgot (a spam önmagában is etikátlan egyébként). 

Read the rest of this post »

Pont a múltkor értekeztem itt az indie szerzők meg a self-publishing kapcsán arról, hogy milyen jó lenne, ha a könyvtáros egyesületek vagy szervezetek komolyabb kiadói tevékenységet is bevállalnának.

Erre jön most szembe az ALA sajtóközlemény, hogy az egyesület ezentúl nem csak a könyvtárosokat és a könyvtárakat célozza majd kiadványokkal az ALA Editions-ön keresztül, hanem kiterjeszti a dolgot a tágabb piacra is, természetesen ezzel is népszerűsítve a könyvtárakat, az olvasást és a saját "brandjeit", az "ILoveLibraries"-t és az "@ your library"-t.

A Huron Street Press nevű új "kiadó" az Independent Publishers Groupon (Független Kiadók Csoportosulása) keresztül értékesíti a műveket. Egyelőre csak papír és csak előrendelhetőség, de gondolom ez majd változni fog.

Figyelsz, MKE?

Az a gond a zinterneten terjedő dolgokkal kapcsolatban, hogy rettentő nehéz visszakövetni, hogy pontosan ki írta le először azt a bizonyos dolgot. Sőt, mivel, a zinternet nap-mint-nap változik, könnyen lehet, hogy ami most "elsőnek" tűnik, az voltaképpen a harmadik, csak az első kettő azóta lekerült. 

Többek között ezért olvasom szemöldökfelvonva a hírt, hogy a Szeretett Vezető és stábja nyomozást indít(hat)ott annak felderítésére, hogy honnan ered a bankbetét-államosításról szóló rémhír. 

A bankbetétállomány esetleges államosításáról szóló hír először egy blogbejegyzésben jelent meg. Az oldal, ahol megjelent, január 10. óta nem elérhető.

A lehetséges nyomozás pontos alapja számomra ugyan nem érthető (nem alakult ki tömeghisztéria, nem sérült egyetlen egyén jó hírneve sem, lázítás sem folyt stb.), ám állítólag "bűncselekmény", meg "híresztelés" meg ilyenek.

Amit ezzel kapcsolatban kérni szeretnék a Szeretett Vezetőtől (és stábjától): szoktam kapni ilyen leveleket, amikben az van, hogy ha nem küldöm tovább tíz embernek (minimum), akkor meghalok, meghal valakim, elszegényedek stb. A kérésem az lenne, hogy mivel ezek a levelek többé kevésbé mindenkihez eljutnak és a bennük leírt állítás minden bizonnyal hamis (kivéve az elszegényedés részt), legyenek szívesek felderíteni ezen levelek forrását, hiszen "bűncselekmény", meg "híresztelés" meg ilyenek.

Nem értek ezekhez a titkosszolgálati dolgokhoz, de talán érdemes lenne ráállítani a TEK-et, a NIBEK-et, meg nem is tudom, esetleg azokat a zembereket ott a tévéből, na, mondjad már, IVO. De ez csak az én javaslatom.

A végére a csattanó:

"Vizsgálhatják, honnan indult a bankbetét-államosításról szóló hír" (2012. 01. 19. 7:12) -- "Átvenné a kormány a bankoktól a babaszámlát" (2012. 01. 19. 6:43)

Én elhiszem, hogy a nagy Schmitt Pálgium-botrány olyan közérdeklődést zúdított a könyvtárra, amit nem nagyon tudtok hová tenni. Azt is elhiszem, hogy a szerzői jog védelmében nem lehet fotót készíteni az "álamfő" doktori disszertációjáról (ami vicces, értitek, Schmitt, plágium, szerzői jog, érted, de mindegy, ha akarom elfogadható indok).

De az, hogy az [origo] munkatársai "két órát kaptak arra, hogy elolvassák a mintegy kétszáz oldalas anyagot" -- na, ezért szégyelljétek magatokat, mert ez már a csak-azért-is-kib*szunk-veletek tipikus esete.

Azért gratulálok sajtómegjelenésetekhez.

A 2012-es év nem lesz könnyű a Magyar Könyvtárosok Egyesülete számára. Az Egyesület a második évnek fut neki létező stratégia nélkül, illetve lehet, hogy a stratégia kész van, csak nem hozzáférhető, vagy épp készül, vagy épp nem is készül, vagy ki tudja. Ha emlékeztek az október-november havi történésekre, akkor talán arra is emlékeztek, hogy decemberben a megújulás/megújítás, a munkacsoportok kérdése stb. még az MKE bürokratikus útvesztőjében bolyongott valahol.

A december 15-i elnökségi ülés jegyzőkönyvéből (pdf) annyi derült ki, hogy az MKE létrehoz egy úgynevezett "Szervezetfejlesztési Munkabizottságot", melynek hivatalos létrejöttéről elnökségi határozat dönt majd a januári elnökségi ülésen. Ezzel párhuzamosan felállt egy PR-munkacsoport is (egyébként érdemes lenne egyszer azt is körbejárni, hogy a marketing-ciklusból és -folyamatból miért éppen és miért csak a közönségkapcsolati tevékenység került kiemelésre). Valamint a főtitkár utasítást kapott a Határozatok Tárának webesítésére, ez eddig nem történt meg. 

Read the rest of this post »

Ahogyan a múltkor ígértem, megpróbálom körbejárni az indie authorship és a self-publishing kérdését a könyvtári szakirodalomra vonatkozóan, persze nem teljességre törekvően, úgyis kiegészítitek kommentben, ha valami kimarad. Legelőbb egy pár szó a fenti két csúnya kifejezésről.

Mi az az "Indie authorship"? Az indie authorship (indie, mint independent), vagyis "indie szerzőség" lefordítva körül-belül "független szerzőt" jelent. Független szerzőnek nevezzük azt a szerencsétlen (vagy épp ellenkezőleg: szerencsés) szerzőt, aki a "mainstream" könyvkiadással szembe menve más módokon igyekszik kiadni/értékesíteni művét. Ehhez szervesen kapcsolódik a "self-publishing", vagyis az "önkiadás", amikor a szerző voltaképpen önmaga kiadójaként lép fel, azaz a tördeléstől a borítón át a kiadásik mindent maga intéz (vagy személyesen, saját zsebből intéztet). Itt egy link, ahonnan többet is megtudhatsz. Vagy itt egy másik.

A self-publishing rendszere persze papír-alapon majdhogynem fenntarthatatlan, alig van olyan szerző, aki képes lenne önmagának (előre) megfinanszírozni a lektorálást és a tördelést, a szerkesztést, a borító elkészíttetését, a nyomtatás és köttetés költségeit, a szállítást stb. Ellenben amióta megjelentek és viharos sebességgel terjednek a villanykönyvek és az ezek olvasására szolgáló szoftverek és készülékek, az önkiadás egycsapásra finanszírozható (és épp ezért bevállalható) dologgá vált.

Read the rest of this post »